Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Kanizsai Benedek 1347-ben testvéreivel együtt, elkísérte a királyt nápolyi útjára. Kanizsai János mester, aki mint udvari vitéz már Károly király alatt is szolgált, Záránál súlyosan megsebesült, de azért Nápolyban is a király oldalán találjuk. A király ekkor Aversa bevétele után 1350 szeptember 8-án állította ki a sopronmegyei Szovátról a hozzátartozó Martontelekről és az Untató hídról szóló adományos levelét, a hű Kanizsai-testvéreknek, Jánosnak és Istvánnak. István, János és Benedek hosszú életük folyamán birtokaikat még tetemesen gyarapították és azok sértetlenségét megóvták.

1 A Kanizsaiak királyhűségének egyik legszebb elismerése volt, hogy amikor 1369— 1370-ben az osztrákokkal paktáló Nagymartoniak az ország nyugati határterületeit pusztításukkal fenyegették, a király Kanizsai István zágrábi püspököt és testvérét, Kanizsai Jánost bízta meg Sopron és Vas vármegyék védelmével.

2 Az ilyen és hasonló érdemeik jutalmazása bőséges adományokban nyilvánult meg. A Kanizsai birtokok fejlődésének tulajdonképpeni alapját azok a XIV. század eleji osztozkodások vetették meg, amelyek Oslnembeli Imre fia, Lőrinc, a későbbi Kanizsai Lőrinc gondos körültekintéssel a saját egyéni érdekeinek szemszögéből nézve a dolgot, végeredményben nagyrahivatott fiainak anyagi boldogulásának alapjait rakta le. Az első ilyen nemzetségi osztozkodás 1309 február 2-án történt a győri káptalan előtt, amikor Beled fiai, János, Beled, László és Belednek Miklós nevű fiától származó János nevű unokája egyrészről, Imre fiai, László, Gergely, Lőrinc, Dezső, Mihály és Imre, másrészről Sefred-, Beled-, Szerdahely- és Csapod-család nevű nemzetségi birtokaikon megosztoztak. Sefred Beled fiaié, a Lózsiak és a Viczayak őseié, Beled-, Szerdahely- és Csapod-család pedig, minden hozzájuk tartozókkal együtt Imre fiaié, a Kanizsaiak és a Csornaiak őseié lett.

3 Igen érdekes birtokosztály esett 1323 április I1-én Kanizsai Lőrinc zalai főispán és nemzetségrokona Miklós váradi prépost és a királyné kápolnájának igazgatója és ennek testvére, György 1 Zalai okit. I. 253., 309. - Nagy, I. 158., 193. lk. 3 Pór Antal : Az Osl-nemzetség története. 36. 1. 3 Nagy, I. 70-71. lk.