Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
ben kedhelyi birtokát lelke üdvéért ráhagyta a borsmonostori apátságra. 1 A Kőszegiek sopronmegyei birtokai Pósa-Baroma, a mai Szabadbáránd, Hidegséd, Kethely, Fertő-Homok, Bük, Füles, Kövesd, a mai Szárazvám, Sobor és az elkobzott Kabold voltak. A Kőszegiek birtokai lázadásaik következtében egymásután jutottak királyhű családok kezeire, úgyhogy a XIV. század derekán ez a hatalmas, az egész megyét egykor irányítani tudó család megszűnt sopronmegyei birtokos lenni. A Nagymartoni-család csillaga a Kőszegiek hanyatlásával és Nagymartoni Pál országbíróskodásával kezdett a maga igazi fényében ragyogni. Már Nagymartoni Simon fiai, Simon és Mihály is nagymértékben gyarapították a család birtokait. így Sopron vármegyében 1287 és 1302 között megszerezték Kövesdet (Szárazvám), Bogyoszlót (Németkeresztúr), Gorbolnokot, Péternémetit (Felső Péterfa), Sykremst (Szikra) és a Lajta melletti két Ikkát, valamint Völgyfaluban (Zillingthal) hét telket. 2 A trónvillongások alkalmával előbb Vencel, majd Ottó pártján állottak a Nagymartoniak és csak akkor szegődtek Károly Róbert táborába, amikor ennek már sikerült megnyerni Dunántúl tekintélyes családjait a Nádasdiakat, az Osliakat, a Köcskieket, a Gutkeledeket. Természetesen eddigi barátaik, a Kőszegiek, ettől kezdve gyűlölködő ellenségeikké lettek és akárcsak az Osliaknak, az ő birtokaiknak is nekiestek és tűzzel-vassal pusztították azokat. 3 Éppen a Kőszegiek pusztításai miatt kellett esztergommegyei birtokukra, Bajótra költözniük. Ezért nevezik magukat ezidőben Bajótiaknak is. Nagymartoni Mihály neve 1303-ban fordul elő utoljára,* testvérének, Simonnak életbenlétéről pedig 1318-ban értesülünk utoljára. Ekkor ő volt Győr vármegye főispánja. 5 1319-ben már néhainak nevezik. 6 Simonnak két fia volt, Pál és Lőrinc és egy 1 Fejér, VIII. 3. 663. 1. 2 Fejér, V. 3. 375., VIII. 1. 71., 72., 103., 104., 145., — HO. V. 71. 3 Fejér, VIII. 2. 242. 1. 1 Fejér, VIII. 1. 145. I. 5 Fejér, VIII. 2. 198. 1. 9 Fejér, VIII. 2. 199. 1.
