Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A XIV. SZÁZADI BIRTOKOSCSALÁDOK ÉS BIRTOKVISZONYAIK. A CSALÁDI BIRTOKOK KIALAKULÁSA. — A KŐSZEGIEK, NAGYMARTONIAK, KANIZSAIAK. — AZ OSLI-, A VESZKÉNY-, A CSÁK-, A GUT-KELED-, A HERMÁNY- ÉS A JAK-NEMZETSÉGBŐL SZÁRMAZÓ CSALÁDOK. — EGYÉB NEM MEGYEBELI EREDETŰ NEMZETSÉGBŐL SZÁRMAZÓ CSALÁDOK. — KÖZNEMESI CSALÁDOK. A

NEMZETSÉGI birtokokból család i birtokokká való alakulásnak első „ lépése rendszerint a nemzetségi birtok felosztása volt. Nemzetségi birtokosztályok már régebben is voltak. Az új rendszer és a régi rendszer között azonban az volt a lényeges különbség, hogy míg régente egy nemzetségi tag halálának esetén az egész nemzetség, vagy nagyon kiterjedt nemzetségeknél egy egész nemzetségi ág osztozkodott az elhalt örökölt birtokain,

1 addig a XIII. és XIV. század fordulójától kezdve csak az ilyen osztozkodásban résztvett nemzetségi tag testvérei, illetve ezeknek közvetlen leszármazottjai, a család osztotta fel az elhalt birtokrészét. A családi birtokok kialakulása természetszerűleg magával hozta a régi nemzetségi földközösségi formák megszűnését és helyet adott a nagyobb igényeket is kielégítéssel kecsegtető magángazdálkodásnak. A nemzetségi földközösség megszüntetésének és kisnemesi családok kialakulásának egyik legjobb példája az az 1263 január 20-án Komár faluban Lőrinc országbíró és zalai főispán előtt létrejött osztálylevél adja, amelyben a Vág nevű föld birtokosai azon a három nemzetségi ág szerint megosztoznak.

2 Az 1263. évi oklevél 1 V. ö. Az Osliak 1250 körüli osztályával. — Nagy, I. 22—23. lk. 2 Nagy, I. 26-27. lk.