Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

részéhez, amely Nagymartom Lőrinc fia, az úgynevezett Német Miklós tulajdonában volt, 1370 táján a Kanizsaiaknak is volt valami közük. Lehetséges, hogy éppen Német Miklós elzálogolása révén. 1370 május 20-án ugyanis, Csepregen kelt oklevelükben, János fia Péter alispán és a szolgabírák azt bizonyították, hogy amidőn azok közülük Ládonyi Sándor fia Jánost kiküldték Keresztúr nevű faluba, hogy az ottani uradalmi termést, Kanizsai István zágrábi püspök és Kanizsai János fiai, Miklós, János, Lőrinc és István számára foglalja le, a falu bírája és a jobbágyok ennek az utasításnak ellenszegültek és azt állították, hogy a termést és minden egyéb jövedelmet Nagymartom Német Miklós parancsára Fraknó várába kell szállítaniuk.

1 Ezt megelőzően a Kanizsaiakkal közeli rokon Asszonyfalvi Osli János panaszkodottakirálynál, hogy Nagymartoni Lőrinc fia Miklós keresztúri jobbágyai uruk parancsára megtámadták az ő szerdahelyi jobbágyait és azok közül, öt serviensével együtt, többet súlyosan megsebesítettek. A király a vasvári káptalant utasította az igazság megállapítására.

2 A Nagymartoniak hatalmaskodásai egészen odafajultak, hogy a császárpárti osztrák birtokos urak bevonásával szabályos kis háborút viseltek szomszédaik ellen. Ennek az lett a következménye, hogy Nagy Lajos király 1371 március 9-én kiállított ítéletlevelében Nagymartoni Német és Magyar Miklóst — akik az ország nemesein nemcsak többrendbeli kegyetlenkedéseket követtek el, hanem a németeket Ausztriából behozván, azokkal a nemeseket vagyonukból kifosztották — azzal bünteti meg, hogy mindennemű vagyoni átruházásaikat érvényteleneknek nyilvánítja, kivéve azokat az eladásokat, amelyeket a Kanizsaiakkal kötöttek.

3 A Potliakon elkövetett hatalmaskodásukért azonban a nádori törvényszék 1371 októberében Nagymartoni Német és Magyar Miklóst fej- és jószágvesztésre ítélte. Az ítélet értelmében a vagyon kétharmada a bíróságot, egyharmada pedig Potli Mártont illette.

4 Ez az ítélet a Nagymartoniak javainak jelentős részét zálogként kezükben tartó Kanizsaiakat is nagymértékben érintette és ezért ^Nagy, I. 390-391. lk. 2 Hazai okmánytár, II. 120. 1. 3 Nagy, I. 392- 393. lk. 4 Oklevélmásolatok: 191. sz. — Eredetije az OL-ban M. 0. D. L. 59.319. Sopron vármegye története. 43 673