Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

gása alatt már tizennégy ilyen esetet ismer és kétségtelen, hogy az oklevelek tüzetesebb átnézése ezek számát még csak gyarapítja. Annak okát, hogy ezek a birtokzálogüzletek az 1350-es évektől az 1380-as évekig terjednek, abban láthatjuk, hogy az árukereskedelmi hitel még nincs teljesen kialakulva és ennek következtében a polgárság tőkéje ilyen téren még nem talált elhelyezési lehetőséget.

1 A soproni polgároknak a megyei birtokos urakkal folytatott zálogkölcsönüzletei, a ránk maradt oklevelek tanúsága szerint, szintén csak a század derekán, illetve második felében kezdődtek el. Az első ilyen eset, amiről tudomásunk van, a győri káptalan 1349 július 21-én kiállított oklevelében maradt fenn, amely szerint Márk fia János, zemenyei nemes, harkai birtokrészét István fia István soproni polgárnak és mostohatestvérének, Bertalannak tizenkét bécsi márkáért zálogba adta.

2 Ennél sokkal érdekesebb a második reánk maradt ilyen természetű oklevél. Ebben az esetben a birtokelzálogolás Fodor János soproni polgár és Vonozi Pető fia János és ennek fia, Vonozi János között 1359 előtt játszódott le. A Vonoziak Vonozon lévő egyik birtokukat, amely elpusztult falu, Fertőszentmiklóstól keletre feküdt, kilenc dénármárkáért elzálogosították. A zálogösszeg visszafizetésének ideje Szent Márton hitvalló ünnepének oktáváján 1359 november 18-án vált esedékessé. A Vonoziak azonban előre látták, hogy a pénzt nem fogják tudni visszaadni és ezért beleegyeztek abba, hogy Kanizsai János és Benedek a kérdéses földet örökáron, kilenc márkáért Fodor János soproni polgártól magukhoz váltsák. A földterület Kanizsai Benedek szentmiklósi kúriájától keletre egész a vonozi határban álló hatalmas cserfáig húzódott és egy nyugat felé húzódó hegyoldalban szőlőültetvények is tartoztak hozzá.

3 A Kanizsaiak tehát, akik mint szomszéd birtokosok, tudomást szereztek az elzálogosításról, igyekeztek a megszerezhető földet már a záloglejárat időpontja előtt megszerezni, nehogy valaki más tegye arra rá kezét. A Vonoziakkal 1 Lederer Emma : A középkori pénzüzletek története Magyarországon, 1000— 1458. Budapest, 1932. 30-32, lk. 2 Házi, 1.1. 92-93. lk. 3 Nagy, I. 312—313. lk. — Lederer nem sorolta fel a 14 adat között. 42* 659