Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

vétel útján úgyis a Kanizsaiak kezében lévő birtokokat a király véglegesen is nekik adományozta.

1 Látjuk tehát, hogy a Kanizsaiak minden lehetőt megtettek, hogy a Potliak birtokait megszerezzék. A Potliakkal kapcsolatban röviden összefoglalva láttuk tehát egy vásárolt birtok tulajdonos változásainak a következményeit és azt, hogy a befolyásos nagybirtokosok minden ellenkezés dacára hogyan gyarapították birtokaikat. Hasonló, de mégis egyszerűbb lefolyása volt 1357-ben a Cséren lévő 1332-ben vásárolt Beketelke nevű birtok körül támadt viszálynak, ahol ugyanazon községben lakó családnak, mondhatnánk nemzetségnek a tagjai kerültek egymással ellentétbe. Az eset igen jellemző a részleges földközösségi formák továbbélésére és így a kor gazdasági életének az illusztrálására. Szécsi Miklós országbíró előtt Cséri Benedek fia, Lukács azzal a panasszal jelent meg, hogy Cséri Péter fiai, Miklós és Péter őt örökölt birtokának használatában és termésének élvezetében megakadályozzák. Cséri Miklós a maga és testvére, Péter nevében tiltakozott a fenti vád ellen és a pozsegai káptalan bizonyságlevelét felmutatva, arra hivatkozott, hogy ők Cséri Lukácsot csak a Simon fia Kozmától vásárolt Beketelke nevű, külön határrészt képező birtoktestük használatában és élvezetében akadályozták. A birtok vásárolt voltának igazolására a vasvári káptalan egyik 1332-ben kiállított oklevelét is felmutatták, amelyben a Beketelke nevű terület határai is fel voltak sorolva. Eszerint északról a király Fertőd nevű földje, keletről egy Szemere nevű nemes ember, délről pedig egy Benüd (Benyd) nevű nemes földje határolta. Nyugatról a Csér nevű birtok, ahol is Miklósnak, Péternek és testvérüknek, Csépánnak és számos szomszédjuknak volt még birtokuk. Cséri Lukács azonban ennek ellenére azt állította, hogy az általa használt birtoktest nem azonos Beketelkével, hanem cséri föld, amelyhez ősi jogon neki is jussa van és ősei azt régtől fogva mindig békésen birtokolták. Beketelkére nézve pedig azt állította, hogy az kapui várföld és hogy az ő cséri birtokától el van különítve. Ezeknek az ellentéteknek a tisztázására nézve az országbíró úgy intézkedett, hogy párbaj útján döntsék el az igazságot. A párbaj 'Nagy, 1/401-402. lk.