Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
a velenceiek tudtak szabadon érintkezni Magyarországgal, mivel ők Bécs elkerülésével is Budára tudtak jutni. 1 Bécs uralkodó helyzetéből következik, hogy Károly Róbert kereskedelmi politikája is eleinte a Duna-vonalát követve, oda orientálódott. 1314-ben szövetséget kötött Frigyes osztrák herceggel. 1318-ban pedig a bécsi kereskedők összességének adott védelemlevelet, amelyben megengedte nekik, hogy Magyarországon bárminő áruval kereskedhessenek. 1323-ban újra megerősítette az osztrák kereskedők kiváltságait. Az osztrák hercegek politikája azonban, amely Bécs árumegállító jogának szigorú és merev keresztülvitelét éppen azzal a Magyarországgal szemben juttatta érvényre, amelynek vagyonán és nemesérckészletén épült fel egész kereskedelmi jelentőségük, Károly Róbertben a legnagyobb ellenszenvet ébresztette fel és arra kényszerítette, hogy felvegye a bécsiekkel a harcot. A nyugatra irányuló magyar külkereskedelemnek a legfontosabb fordulópontját jelenti Károly Róbert királynak 1324 december 10-én Pozsonyban kiállított oklevele, amelynek Sopron városához intézett példánya maradt fenn. Ebben az oklevélben tűnnek fel először a Bécs árumegállítási jogát magyar részről megtorló intézkedések. Károly Róbert király az irat kiadásának megokolásában kifejtette, hogy miután Albert, Ottó és Henrik osztrák hercegek a magyar kereskedőknek Cseh- és Lengyelországba utazását Ausztrián át az ő kérésére sem engedték meg, megtorlásképpen az összes magyar kereskedőknek megtiltja, hogy akár Kaboldnál, akár pedig más utakon Ausztriába menjenek. Kötelesek továbbá ezek a határ felé tartó összes magyar kereskedők áruikat, azok különbeni elkobzásának terhe alatt Sopronban eladásra bocsátani. Ausztriába tehát nem vihették ki. Az Ausztria felé fennálló határzár foganatosítását és végrehajtását a soproni főispánra és Sopron városára bízta a király, akik bizonyára saját érdekükből kifolyólag is vigyáztak arra, hogy egyetlen kereskedő se kerülje ki Sopront. A Duna-vonalának ellenőrzésével valószínűleg Mosón és Pozsony vármegyék, valamint Pozsony városa voltak megbízva. 2 1 Hóman Bálint : A XIV. századi aranyválság. Fejérpataky-emlékkönyv, 230— 236. lk. tPUidell Ambrus i. m. 34-35. lk. - Házi, I. 1. 41-42. lk.
