Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

píthatjuk meg, ha az azon foglalkoztatott emberi és állati munkaerő értékét is hozzászámítjuk a föld vételárához. Egy ekényi területet rendszerint három vagy négy szolgacsalád művelt két négyökrös igával. Ezenfelül minden ekeföldre legalább is még két lovat számíthatunk. A szolgaember árát Hómannak a század fordulóra nézve is érvényes adatai alapján, átlagosan 200 aranykoronára tehetjük. Az igásmarha ára 1 fertó és 1 márka között ingadozott, rendes árát tehát fél márkára, azaz mintegy 30 aranykoronára tehetjük. A lovak ára — amint láttuk — az állat minősége szerint nagyon ingadozó volt. A rendes ár 1 —6 márka, 64—344 aranykoronának felel meg. Inkább kevesebbet, mint sokat mondva, a gazdaságokban használt ló átlagos árát 3 márkára becsülve, körülbelül 180 aranykoronát ért egy ilyen állat. Ezen az alapon tehát a különböző földvételárakat alapulvéve és egy ekeföldre három szolgát számítva Sopron megyében, nyolc ökörrel és két lóval 1600 aranykoronába került egy ekeföldnyi terület. Négy szolgát, de ugyanannyi állatot számítva, ez az összeg 1800 aranykoronára emelkedik. Vagyis egy katasztrális hold kiterjedésű, megfelelő munkaerővel felszerelt szántóföld ára tehát Sopron, Mosón és Pozsony vármegyékben 25—28'12 aranykorona, az ország egyéb részein pedig 21*87—25 aranykorona volt.

1 Sopron vármegye tehát a középkorban a legértékesebb szántóföldek területe volt. A belsőségeknek, ezeknek a leginkább holdakban kifejezett nagyságú, kétségtelenül házi kezelésre alkalmas földterületeknek az ára szintén ingadozó, bár határozottan nagyobb volt, mint a szántóföldeké. Ezeknél még értékesebbek voltak a háztelkek. A vízimalmok ára üzemképességükhöz mérten 64— 1884 aranykorona között ingadozott.

2 Sopron vármegyében számos malomról esik említés.

3 Különösen a Repce, a Kis- és a Nagy-Rába és az Ikva voltak alkalmasak malmok létesítésére. A jól jövedelmező malmok megszorult birtokosai a földjeiken kívül malmaikat is zálogba szokták volt adni. Rendszerint azonban nem az egész malmot, hanem annak csak egy részét. A malom jövedelme forgalma mellett nagymértékben 1

U. o. 539-541. lk. * U. o. 543. 1. 3 Nagy, I. 74., 97., 137., 139. lk. - Hazai okmánytár, V. 101. 1. stb. 40* 627