Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A jogtudósokban szűkölködő kisebb konventek hiteleshelyi működését eltiltotta és elrendelte, hogy királyi emberül a tanuvallatáshoz csupán az alperessel egy vármegyében lakó nemeseket, hiteleshelyi emberül pedig csak az illető hiteleshelyi egyházban méltóságot viselő papokat lehessen kiküldeni. Bűnügyekben a törvényesen kimondott ítélet után háromnapi egyezkedési határidőt állapított meg, amely idő alatt a bíró köteles volt a felek kiegyezését szorgalmazni és csupán a megkísérelt kiegyezés meghiúsulta után szolgáltathatta ki a bűnöst ellenfelének ítéletvégrehajtás végett. Másik két törvénycikk a főbenjáró bűnben elmarasztalt nemesek fiainak és többi családtagjainak büntetlenségét biztosította. A királyi adományt nyerteknek megtiltotta, hogy a király nevében fogják perbe a beiktatásuknak saját jogaik védelmében ellentmondó nemeseket. Pontosan megállapította az egyik cikk az adománylevelek kancelláriai taksáját, a békebírák és a hiteleshelyi emberek díját. Külön törvénycikk intézkedett a kötelezettségeiknek szabályszerűen eleget tett jobbágyok szabadköltözködésének biztosításáról és egy másik egységesen szabályozta a jobbágyok termény adózását és azt az egyházi tized lerovása után megmaradó minden termény kilencedrészében, vagyis egy második tizedben állapította meg. Ez az intézkedés a földesúri adó mértékének pontos megállapításával szigorú tilalom alá vetette annak bárminő csökkentését. Azok ellen, akik a földesúri szolgáltatásokat ennél kisebb mértékben szedték volna a jobbágyoktól — amit birtokaik munkáskezekkel való ellátása szempontjából valószínűleg igen sokan megtettek volna — azzal a szankcióval élt a király, hogy a terményeknek és a bornak kilencedrészét minden lejebbszállítás nélkül és csökkentés nélkül a saját maga számára fogja ezek birtokain beszedetni. Nagy Lajos királyunknak ez az 1351. évi törvényadása a magyar nemesség egyetemét érintő első teljes összefoglalása volt a nemesi szabadságot alkotó jogoknak és kiváltságoknak. 1 Az 1351. évi törvénycikkek lerögzítették és az egységes országos fejlődésre alkalmassá tették a nemesi jogokat. Természetszerű, hogy ezek az intézkedések 1 Hóman-Szekfű, III. 118-119. lk.
