Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tisztázását a még eddig ismeretlen és esetleg előkerülő adatokra vagyunk kénytelenek bízni. Szécsényi Frank főispánkodása azonban átvezet a megyefejlődés és a megyei politika egy újabb korszakába és ezért mielőtt annak tárgyalásába kezdenénk a Nagy Lajos korabeli megye sorsának tulajdonképpeni intézőivel, az alispánokkal és szolgabírákkal kell megismerkednünk.

1 * * * Az öreg Lackfi István másfél évtizeden keresztül alispánoskodó hű familiárisa Tóth János 1345 után többé már nem szerepel a sopronmegyei iratokban. Valószínű, amennyiben élt, hogy urával együtt ő is Erdélybe távozott. A két Ákos-nembeli főispán alispánjairól nincs tudomásunk. Csak Tóth Lőrinc mester és fia, Kont Miklós első főispánkodása idejében találkozunk ismét alispánok nevével. Ezek Szemere soproni alispán és Osli-nembeli Nagy hőf lányi Beled kapuvári várnagy és rábaközi alispán voltak. Szemere alispánnal már a főispánok ismertetése során találkoztunk. Beled rábaközi alispán 1347 augusztus 31-én kiállított oklevele egyik igen érdekes bizonyítéka a Rábaközi megyei közigazgatás különállásának.

2 Azt azonban nem árulja el az oklevél, hogy Nagyhőflányi Beled mettől meddig viselte tisztét. Lehetséges, hogy közvetlen utóda volt az 1341-ben említett Jakab rábaközi alispánnak.

3 1349-ben említik először Egyed fia János soproni alispánt, aki 1 A Sopron vármegyei alispánok és szolgabírák sorát, sajnos, nem lehet csaknem olyan teljesen hiánytalanul összeállítanunk, mint a főispánokét. Ennek legfőbb oka a kiadott és összegyűjtött oklevelek még mindig kis száma. Ma még számos családi, törvényhatósági és egyházi levéltár középkori anyaga vár a felkutatásra és közlésre. Hatalmas oklevéltáraink még mindig csak a magyar mult kincses tárházának egy részét adják. A kiadványok hiányának okát kutatni nem tartozik feladataink sorába és csak mentségül hozzuk fel a jelen történetírása számára, ha a mult idők kutatásainak hiánya következtében számos fontos kérdésben tapogatódzni kénytelen. Jelen munkánkkal kapcsolatban sem végezhettük el a szétszórt családi és egyéb levéltárak anyagának átnézését és ezért csak a már kiadott és több mint hetven esztendő óta gyűjtött anyagra vagyunk kénytelenek támaszkodni. 2 Nagy, I. 202- 203. lk. 3 Nagy, I. 161. 1.