Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

arra törekedtek, hogy határszéli magyar uradalmaikat, Lékát, Borostyánkőt, Kőszeget és a többieket azokkal egyesítsék. Sopron megyében is voltak szétszórt birtokaik, úgyhogy a határszéli megyék állandóan ki voltak téve annak a veszélynek, hogy területük jórésze egy szép napon, a Kőszegiek átpártolása révén, osztrák fönnhatóság alá fog kerülni. Kőszegi Miklós, aki 1312 január 23-án Fürstenfelden tartózkodott, a közte és Frigyes osztrák herceg között létrejött szerződést, amelynek értelmében a herceg őt és rokonait meghagyta azoknak az uradalmaknak a birtokában, amelyeket nagyatyja, Kőszegi Iván nádor haláláig birtokolt. A szerződés ezenkívül megtámadás esetén kölcsönös segítséget biztosított a szerződő felek számára.

1 Ez a szerződés, amelyben egy magyar főúr egy idegen uralkodóval a magyar király közbejötte nélkül lépett szövetségre, már maga is csaknem nyílt pártütés volt. Az ellentétek azonban egyelőre fegyveresen még nem robbantak ki, mert Károly király a fejedelemként uralkodó Csák Mátéval és az Abákkal volt elfoglalva és 1312 június 15-én megvívta a Hernád mellett a győztes rozgonyi csatát, amely a felvidéki lázadók — Csák Mátét kivéve — teljes leverésével végződött. Az ellentétek akkor robbantak ki, amikor a király a rozgonyi csata után teljes erővel hozzálátott az egyes urak kezére jutott királyi javak visszaszerzéséhez és a központi hatalom visszaállításához. Az ország északkeleti részében sikerült is uralmát a várak birtokbavételével — megszilárdítani, de az ország egyéb részeiben maguk a nagyhatalmú királyi főtisztviselők álltak törekvései útjába. A Kőszegiek, a Borsák, az Ákosok és Kán László nem voltak hajlandók a királyi őrséget váraikba és városaikba beereszteni és mereven ragaszkodtak a hatalmukba kerített királyi javakhoz. Ellenállásukat a király szépszerével nem tudta megtörni, hanem sorra fosztotta meg őket udvari tisztségeiktől és egyéb méltóságaiktól és helyükbe a kisebb vagyonú, de többnyire országos tekintélynek örvendő családokból származó főurakat emelte. Az országbírói méltóságot Csák János árulása után tüstént a Hermány-nembeli Lampért nyerte el, Kőszegi Miklóstól, aki szintén vonakodott a királyi javak visszaszolgáltatásától, a tárnokmesterséget 1314-ben vette el a király. Hogy soproni főispánságát is el1 Fejér, VIII. I. 487. 1. — Wertner, u. o., 142. 1.