Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

és követik el a gyalázatosabb erőszakot a vad kun csapatok az asszonyokon és leányokon. Augusztus derekán a vallásos érzésű III. Endre király megelégelte a pusztítást és ezért Ladomér esztergomi és János kalocsai érsekeket Albert herceghez küldte követségbe. A passaui és seckaui püspökkel folytatott tárgyalások azonban nem vezettek rögtön eredményre, mert az osztrákok túlzottaknak tartották a magyarok követeléseit. III. Endre követei ugyanis az elfoglalt magyar várak visszaadásán kívül Hainburg, Bruck, Himberg, Bécsújhely és Stahremberg átadását is kívánták. Endre király azonban megelégelte a háborút és így a két érsek ismét visszament Bécsbe, kedvező fegyverszünetet, majd pedig augusztus 26-án Hainburgban végleges békét kötöttek, A békét a két uralkodó személyes találkozással pecsételte meg és az így kialakult jóviszonyt később még az is kimélyítette, hogy öt évvel azután Endre király Albert herceg leányával kötött házasságot.

1 A hainburgi béke értelmében Albert herceg köteles volt az összes Magyarországon elfoglalt várakat és városokat, valamint az ezek hatáskörébe tartozó területeket visszaadni. Pozsony várát és városát, Nagyszombat város, Kabold és Németújvár várát úgy, ahogy elfoglalták, kellett visszaadni, de a többi várat, akár nemes emberé, akár másvalakié volt is lerombolva, mert a németek szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy ezek a sasfészkek, amelyek biztos támpontul szolgáltak a határszéli magyarok német területre való betöréseihez, eltűnjenek a föld színéről. Ladomér érseknek, aki magyar részről a béketárgyalásokat vezette, semmi kifogása sem volt ez ellen és mint igazságos bíró kijelentette, hogyha maguk a németek nem rombolnák le a várakat, úgy akkor ő maga fogja azokat lehordatni.

2 A békeszerződésnek ez a várak lerombolására vonatkozó szakasza a nyugati birtokos urakat erősen érintette. Kőszegi Ivánnak ez a feltétel nagyon rosszul esett, bár egyelőre indulatát magába fojtotta. Sokkal jobban kifejezésre juttatta azonban elégedetlenségét a német Emmerberg Bertold, aki a Kőszegiektől Németújvárt elfoglalta és akit alig tudtak a fejedelmek találkozásának napján lecsillapítani, mert állandóan azt hangoztatta, hogy azt ő maga a saját erejével foglalta el, hogy kívánhatják tőle azt, hogy visszaadja,

3 1 Pauler, II. 426- 431. lk. - Huber, II. 23- 24. lk. - Hóman, II. 237-238. lk. 2 Pauler, II. 431. 1. 3 Pauler, II. 433. 1.