Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

földjére lépett. Az urakban azonban csak a szándék volt meg a pártütésre, mert Endre herceghez csapatokkal senki sem csatlakozott, így Endre ide-oda járt Zala vármegyében és így egyik vendégsége alkalmával Buzád-nembeli Arnold elfogta, de miután értésére jutott, hogy a velenceiek nem hajlandók Endrét kiváltani, a fogoly herceget Albert osztrák herceghez vitte Bécsbe, mint László király híve, László király barátjához és szövetségeséhez és ott átadta a foglyot. Albert herceg udvarában tisztességes fogságban, vendégként tartották Endrét. IV. László uralmát azonban maguk a kunok is megunták és 1290 július 10-én meggyilkolták. Endre esélyei egyszerre megnöveke dtek és a magyar urak tényleg őt választották meg királyul, mint az Árpádház utolsó férfi tagját. Féltek azonban, hogy Albert herceg, megtudván a választás eredményét, követelődző lesz foglyával szemben, ezért két remete kíséretében hazaszöktették Endrét és még júliusban Székesfehérvárott meg is koronázták.

1 III. Endrét a nemzeti közhangulat emelte trónra, amit az előző években szembenálló pártok és hatalmi csoportok szövetkezése tett lehetővé.

2 Endre királlyá választása azonban a külső hatalmak ellenséges állásfoglalását váltotta ki. III. Endre uralomrajutásakor Albert osztrák herceg, Pozsony, Mosón, Sopron és Vas vármegyék nyugati részeit ténylegesen uralta és a német fönnhatóság biztosítására az elfoglalt várakban őrséget tartott. Az osztrák herceg egy csepp hajlandóságot sem mutatott, hogy Magyarország területén elfoglalt állásait ismét elhagyja. Helyzetének megerősödését vélte abban megtalálni, hogy atyja, Rudolf német király Magyarországra nézve birodalmi felségjogokat is formált és az országot 1290 augusztus 31-én hűbérként fiának, Albert osztrák hercegnek adományozta. Ezalatt azonban III. Endre helyzete a trónon már annyira megszilárdult, hogy azt ez a jogosulatlanul támasztott igény már semmi esetre sem veszélyeztethette. Az 1290 augusztus havában Óbudán tartott országgyűlés a magyar rendek politikai befolyását is igen megerősítette és a királyt még nagyobb függésbe hozta, de ugyanakkor viszont elhatározták, hogyha valamely külső hatalom Magyarországot megtámadná, vagy az ország egyik része megtagadná a király iránti engedelmességet, Gauler, II. 410., 414-415. lk. 2 Hóman, II. 236. 1.