Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

sértett, gőgös nagyurat. Sok foglyul ejtett német úr, de szegény ember is, aki nem tűrhette a fogság sanyarúságát, már eddig is kiváltotta magát. Azok pedig, akik még foglyok voltak a bécsújhelyi tárgyalások és megegyezés eredményeként nyerték vissza szabadságukat. Kőszegi Iván ekkor szövetséget kötött Albert herceggel és megígérte, hogy ezer emberrel fogja megsegíteni a herceget, ha háborúiban erre szükség mutatkozna. Albert herceg viszont megesküdött, hogy ő is megsegíti Kőszegi Ivánt mindenki, kivéve a német birodalom ellen, ha pedig a jövőben a magyar király és Kőszegi Iván között viszály támadna, aminek következtében Iván a király ellenségévé lenne, Albert oltalmába fogadja és «mint az Ur szokta tenni a maga emberével", támogatni fogja.

1 Amíg azonban a Kőszegiek az ország nyugati határain a betörő osztrák ellenség ellen küzdöttek, azalatt IV. László király is felkészült, hogy a neki nem tetsző Kőszegieket, akikhez ekkor az ország jobbjai csatlakoztak, leverje. Kun László királyt, a kunokon, tatárokon és izmaelitákon, ezen a mohamedán vallású rokon népen kívül a magyarok közül csak néhány középbirtokos nemes úr támogatta, akiknek tetszett az új pogány világ. Ezek között a legelőkelőbb az Aba-nemzetség debrői ágából származó Mákján volt, akit László király Kőszegi Miklós egyszerű mellőzésével 1286-ban nádorrá

2 és soproni ispánná nevezett ki,

3 a mely tisztségeket még 1287-ben is viselte, amikor is 1288-ban Aba Péter és Aba Amadé váltották fel a nádori méltóságban.

4 IV. László, amikor környezetét így új emberekkel váltotta fel, az 1286. év végén hadaival a Kőszegiek ellen vonult. A szerencse kezdetben neki kedvezett. Megverte Kőszegi Iván csapatait, elfoglalta Kőszeget is és a pozsonyi várnépek sikeresen visszaverték Kőszegi Iván és Pécz Apor ostromló hadait. 1287 tavaszán azonban a Kőszegiek serege a Zsitva-folyó mellett csatát nyert. Kőszegi Iván birtokába vette a Dunántúlt, nádornak és soproni ispánnak címezte magát okleveleiben,

5 a királyt Trencsén várába szorította és 1 Pauler, II. 390-392., 576. lk. 2 Hóman, II. 227-228. lk. 3 Fejér, V. 3. 333. 1. 4 Hóman, II. 229. 1. 6 Fejér, VII. 5. 452. 1. — Hazai oklevéltár, 93., 97. lk. — Hazai okmánytár, VII. 200. 1.