Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
mellé. 1 Ez a Rába-part suttogó füzeseinek eredeti históriája, de ez magyarázza meg a többi növény előfordulását is. Az éghajlati viszonyok mellett még a talaj hatása is igen szembetűnő a növényzetre. A talaj minőségének és az éghajlatnak megfelelően két flórabirodalmat tudunk megkülönböztetni megyénk területén. Ezek a tulajdonképpeni magyar, pontuszi vagy pannóniai és a nyugati részeken uralkodó középeurópai, alpesi vagy noricumi. A két terület választóvonala északnyugaton Savanyúkút és Rétfalu mellett lép megyénk területére és többnyire a Rozália-hegység szélét követve, délkeleti irányban halad Sopron felé. Közben a pannóniai flóraterület keskeny nyelv alakjában egész Fraknó váráig nyomul be. Soprontól délnyugati irányban a Soproni-hegységet körülövezve Lakompakig ér, ahonnan a dombvidéken Doborján, Szabad-Báránd, Alsó-Pulya, Felső-László^ Kethely felé húzódik és végül a Kőszeggel határos dombláncot megkerülve, Csepregtől délre átlép Vas vármegye területére. A Lajta-hegységet mint szigetet veszi körül a választóvonal. A noricumi flóra birodalmához tartoznak itt a magasabb csúcsok és gerincek Stocing, Lorettom, Szarvkő, Szárazvám, Kis-Marton, Fehéregyháza és Feketeváros mellett. A hainburgi dombvidék ismét teljesen a pannóniai flóra területe. A pannóniai flóra területe általában a meszes altalajt kedvelő növények birodalma, szemben a kristályos szilikát kőzetekre települt noricumi flórával. A kristályos kőzeteket, amint a löszhullás tárgyalásánál láttuk, seholsem borítja vastagabb termőföld-réteg, hanem éppen csak annyi, amennyi elegendő arra, hogy a fák megvethessék lábaikat, de azért gyökereik sokszor kénytelenek magába a kőzet repedéseibe is behatolni. Nálunk különben a legkiválóbb szilikát jelző növény a Calunna vulgáris (repcsén kalunna), amely elterjedésében olyan pontosan követi a kristályos kőzetek településének körvonalait, hogy szinte földtani térképet készíthetnénk ezen az alapon. Annyira jellemző, hogy a teljesen a pannóniai flóra körébe tartozó fertőmelléki dombsoron is jelzi a kristályos mag jelenlétét. Lakompak és Pulya között a kristályos kőzetek törmelékein és konglomerátjain is megjelenik. Annak a kevés bazaltnak, amely megyénkben a lándzséri törés1 Prinz : Európa természeti földrajza. 168—169. lk.
