Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

megyei Magyargencs és kelet felől Sebes, amely ma is Sopron vármegyében fekszik, alkották. Valószínű, hogy ez a falu Sopron vármegyében feküdt és így a pannonhalmi apátság egyetlen sopronmegyei birtoka volt.

1 A bakonybéli apátságnak árpási birtokaira vonatkozó legfontosabb oklevélnek az 1083—1095 táján írt összeírást kell tartanunk. Az 1083—1095 táján kelt árpási oklevél tulajdonképpen urbárium, mert az apátság árpási szolgálónépeinek földesuruk iránti kötelességeit foglalta írásba. Az apátságnak úgy árpási, mint más birtokain élő földműveseknek, a szaníd^nak megtiltották, hogy feleséget máshonnan hozzanak maguknak, de leányaikat sem volt szabad máshová férjhez adni, hanem csak maguk között házasodhattak. Népük fiait, leányait, az apát szolgálattétel végett udvarába rendelhette és a leányokat a fonóban is foglalkoztathatták. Annak, amit vetnek és aratnak, a felét a poroszló útján az apátság számára adták át. Termésük fele az övék maradt, de ezen maradék résztől minden ősszel tíz mérő abrakot adtak az apátsági lovak számára és tíz rőf vásznat a szerzetesek ruházatára. Többi szolgálatuk abból állott, hogy a sörfőzéshez szükséges malátát (brasium-ot) előkészítették, kölest törtek és bizonyos időben a szántók a vincellérekkel együtt szekercéikkel és eleséggel ellátva kötelesek voltak Bakonybélben megjelenni és ott mind azt a munkát, favágást, erdőirtást és hasonlókat elvégezni, amit reájuk szabtak.

2 Az árpási benedekrendi birtokrész további sorsa a bakonybéli apátság történetével függött szorosan össze. A Mórichidán birtokos Pok-nemzetség birtokszerzési törekvései kétségtelenül örökös aggodalmakra szolgáltattak okot, de ezek a viták sokkal jelentéktelenebbek voltak, semhogy Sopron vármegye történetének folyását némileg is befolyásolták volna. 1 Erdélyi László : A pannonhalmi főapátság története, II. 126.1. 2 Sörös Pongrác : A bakonybéli apátság története. I. 590—592 lk.