Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

szerződést kötöttek Sopron város polgáraival, amely szerint a lovagok átvették a város egyik tornyának az őrizetét és védelmét. A soproniak ennek fejében viszont átadták az őrtoronyhoz tartozó szabad telket és a javadalmakat a lovagoknak. Lehetséges, hogy a már említett Karócseber nevű soproni szőlő dézsmája is ekkor került a lovagok birtokába. A lovagok és a polgárok Csák soproni főispán közbejötte által létrejött egyességet 1250 július 22-én a király is megerősítette.

1 A lovagok ezen, a várostól kapott telken építették fel új lovagházukat, a Szent János tiszteletére emelt templom és a bécsi kapu közelében.

2 Érdekes, hogy a szerződő felek között a soproni főispán közvetítette az egyességet. Ez azt igazolja, hogy a soproni polgárok, akiket a város és ezzel együtt az országkapuk védelmére telepítettek le az elődök, ekkor még szorosan a megyeszervezet és védelmi rendszer kötelékébe tartoztak. Következésképpen a soproni János-lovagok is, mint a soproni királyi erődítmények egy részének védői, katonai szempontokból a megye, illetve a főispán fennhatósága alá tartoztak. Fontos katonai szerep juthatott a soproni János-lovagoknak a IV. László magyar és Ottokár cseh király között 1273-ban újból kitört háború kapcsán is, amelynek egyik szomorú eredménye Sopron pusztulása lett. Az ekkor véghezvitt tetteikről nincs írásos emlékünk. Kétségtelen azonban, hogy a csehek kivonulása után azonnal ismét megjelentek Sopronban, mert egy 1276-ból származó hiteles helyi kiadványuk — amely egyben első ilyen természetű iratuk — maradt reánk.

3 Ennek tanúsága szerint ekkor Tivadar lovag látta el a házfőnöki teendőket, aki mellett még egy Detre nevű lovagot is említ az oklevél. 1277-ben ez a Tivadar a soproni johannita konvent praeceptora volt.

4 Ennek a Tivadarnak volt az utódja az a Rhodianus, aki előtt a csornai premontrei egyházat megadományozó Miklós soproni plébános 1278 június 15-én végrendelkezett.

5 Szent János-lovagjai, akárcsak a templomos vitézek, többnyire olaszok és franciák voltak. Ennek következtében nálunk is a Jánoslovagok leginkább olaszok, a templomosok pedig franciák voltak. 1 Fejér, IV. 2. 62. 1. 2

Reiszig i. m. II. 85. 1. 3 Házi, I. 1. 5-6. lk. 4 Hazai okmánytár, III. 24—26. lk. B Fejér, VII. 4. 179. - V. ö. jelen mű 485.1.