Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

váltakoztak és valamennyinek saját növényzete volt, mint ahogy a jelenben is más éghajlatok alatt más növényzetet találunk. A növények mindenkori létezését az állatvilág is feltételezi, mert hiszen az állatok közvetve, vagy közvetlenül növényekből táplálkoznak. Természetesen minél jobban közelednek a földtani korok a jelenkorhoz, annál több ma is meglévő fajt találunk. A harmadkor rétegeiből már számos olyan növényt ismerünk, amelyek az élő növényvilág sorába beilleszthetők. A miocén-korszak, különösen annak szármáciai emelete, sehol a világon nincsen olyan jellegzetesen képviselve mint hazánkban. Hogy mindezek a növények oly jól felismerhető állapotban maradtak reánk, azt a miocén-korszakot jellemző nagy vulkáni működésnek köszönhetjük, amikor is a tűzhányók hamuesője a növényzetet betemette és részben szenesedett maradványait a megszilárdult tufákban megőrizte. Megyénk területén azonban ilyen nagy hamuesőt produkáló vulkánok nem voltak, itt az alsó mediterránkori homok és felső mediterránkori konglomerátum temette el a növényi maradványokat, amiket aztán a Brennberg beszakadt teknőjében megvédett szénrétegek juttattak korunkra. Az itt lévő szénpadok közötti, agyagban gyakoriak, levéllenyomatok alakjában a Plumeria austriaca, a Glyptostrobus Oeningensis és a Cypteria tertiarius maradványai. A pliocén korban a vulkáni működés erősen megcsökkent és ezért annak növényvilága nem maradhatott fenn olyan jól megőrzött alakokban. Az agyagok és homokkövek, amelyeket az ország számos vidékéről ismerünk, már nagyon ki vannak téve a levegő és a víz bontó hatásának. A beléjük temetett növényi maradványok nagyobbára elenyésztek és csak rosszul felismerhető nyomokat hagytak hátra. Ilyenkori növényi maradványokat találunk Nagymarton mellett.

1 A pleisztocén kort nevezetes változás jellemzi a földkéreg történetében, mert eddig még teljes biztonsággal ki nem derített okok folyománya képpen az éghajlat rendkívüli módon megváltozott. Európának nagy részét, valószínűleg háromszor egymásután, hatalmas jégmezők borították, száraz, jégmentes időszakoktól megszakítva. Ezek a változások természetesen lényegesen módosították a növényzetet is, amely mindig az éghajlattól függ. Sajnos, sem a jégárak, sem a közbeeső száraz korszakok üledékei nem voltak alkalmasak a 1 László Gábor : Kövesedett növények gyűjteménye. Vezető a m. kir. földtani intézet múzeumában. Budapest, 1909. 140., 146., 149. lk.