Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

meg Horpács egy részét az Osliaktól.

1 Reiszig erre való tekintettel az oklevél keltét 1240-re teszi.

2 Szerintünk helyesebb, ha az oklevél keltét nem kötjük ilyen pontos időhöz, hanem keletkezését az 1230. és 1241. évek közötti, a tatárjárásig terjedő időre tesszük. A második oklevél kétségtelenül 1228-ban kelt és keletkezése Béla ifjabb királynak az örökadományokat visszaszedő tényekedésével függ össze. Néhány soproni várjobbágy a csornai prépostot a megyében időző Béla ifjabb király színe elé idézte és panaszt emeltek ellene, hogy bizonyos, Csorna közelében lévő földet a konvent a maga számára lefoglalt. A prépost azonban — oklevél hiányában — a monostor patrónusai val és más, hitelt érdemlő emberekkel igazolta, hogy a kérdéses földet Osli comes adta a monostornak és így az annak jogos tulajdonát képezi. Ugyanezt állították a kérdéses földet munkáló András és Szemes (Scemes) nevű emberek is, amikor kijelentették, hogy azon a földön nem a várjobbágyok, hanem Osli comes és fiai jóvoltából laknak. A várjobbágyok ezekután vádjukat egyszersminclenkorra visszavonták.

3 Igen fontos ennek az oklevélnek az a kijelentése, hogy a csornai prépostságnak nem állott rendelkezésére oklevél, amivel a tulajdonát képező földek származását igazolni tudta volna. Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy a prépostságnak talán nem is volt tulajdonképeni alapító levele. Az alapító levél hiánya nem rendkívüli dolog, különösen nem rendkívüli pedig a nemzetségi monostoroknál. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kötelező írásbeliségnek a királyi £ancelláriába való bevezetése csak III. Béla korában történt meg. A tények oklevélbefoglalás jelentőségének a tudata csak nagyon kevéssé élt még a XII. század végén és a XIII. század elején az emberekben. Az esetek túlnyomó többségében megelégedtek a tanuk bizonyságtételével és a hatósági megbizott, a poroszló — pristaldus szereplése a jogi vonatkozású dolgoknál a tanuk bizonyságával együtt tökéletesen pótolta az oklevelet.

4 Ezt láttuk a fenti 1228. évi esetnél is, amikor a tanuk és a nemzetség tagjai, a kegyurak igazolták a konvent állításait. '•Nagy, I. 17. 1. 2 Reiszig Ede i. m. 94. 1. 3 Fejér, III. 2. 144.1. és VII. 5. 237.1. - M. 0. D. L. 142. sz. 4 Szentpétery Imre : Magyar Oklevéltár. 74. 1. — A magyar történettudomány kézikönyve. II. 3. sz.