Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kedése ejtett az apátság XIII. század eleji életén, igen kedvezőtlen színben tüntetik fel a borsmonostori kolostor akkori lakóit. Nem menti erkölcsi felelőségüket az a körülmény sem, hogy az ilyen oklevélhamisítások más rendek és más írástudók körében is el voltak terjedve. Bizonyos ellenszenvet találunk azonban az egykorú sopronmegyei birtokosok részéről is az apátsággal szemben. Birtokadományaikkal nem nagyon siettek a borsmonostori német eredetű ciszterciták anyagi javait gyarapítani, hanem inkább más, sokszor addig Sopron vármegyében nem is birtokos szerzetesrendeket halmoztak el lelkük üdvösségének váltságáért földi javakkal. Ennek talán nagy mértékben az is oka volt, hogy a borsmonostori ciszterciták, mint akik a heiligenkreutzi monostorból jöttek erre a vidékre, németek voltak és így idegen, nyelvileg, lelkileg meg nem értett testületet alkottak a megyei lakosság nagyrészének a szemében. Nagyon jellemző erre a hűvös viszonyra a borsmonostori egyház birtokállományának gyarapodása. A már említetteken és Endre király 1233. évi adományán, amikor Zsidány falut, valamint Bors comes 1237. évi szintén meghamisított végrendeletében

1 adományozott borsodmegyei és esztergommegyei birtokadományain kívül a XIII. század folyamán összesen tizenegy birtokadományról van tudomásunk, amelyek közül nyolc sopronmegyei vonatkozású. Ezek a következők voltak. 1224-ben a Pöre-nembeli Etul az Imre királytól adományul nyert vasmegyei Chuzár (Kozár ?) nevű háromszáz holdas pusztát két, Henrik és Bogár (Bugar) nevű rabszolgával és nyolc darab ökörrel együtt adta az apátságnak.

2 ' 1231-ben a Hont-Pázmány-nembeli Sebes, volt nyitramegyei ispán, Tamás fia, Domonkos bán veje, akit Bors ispán a szűzmáriahegyi monostor társ kegyurává fogadott, utódaival együtt a monostornak évi tíz ezüst márkát adományozott, amit a fiai ő utána csak úgy tartoznak fizetni, ha hagyatéka épségben marad. Ez tehát egy kifejezetten kegyúri pénzadomány volt. Az adományozások terén különös bonyodalomnak volt a forrása a Bajkától és fiától adományozott vagy elvett, 1223-ban már említett 1 Fejér, IV. 1. 75. L 8 Fejér, III. 2. 263. 1. 2 Fejér, III. 1. 464. 1.