Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

vízáteresztő képessége az oka, mert felszínén nem képződhetnek vízfolyások. A Hanságnál víznyerés szempontjából szintén csak a déli oldal jöhet számításba. Itt a vízhálózat egészen az Alpok keleti lábaihoz nyúlik fel. Főfolyóvizei az Ikva, a Repce és a Rábából Dénesfa határában bifurkációval kiágazó Kis-Rába. Ezek vízállása az éghajlatnak megfelelően igen ingadozó, őszi esőzések, vagy tavaszi hóolvadások alkalmával hatalmas víztömegeket zúdítottak a Hanságmedencéjébe a szabályozások és csatornázások elkészülte előtt. Ilyenkor egyetlen, óriási kiterjedésű víztükör borította el a Hanságot, úgyhogy az egynek látszott a Fertővel. A fölösleges vizek csak akkor vezetődtek le, ha az ár növekedése elérte a bősárkányi láptorok magasságát és a mai Rábca meder helyén lezúdult Győr felé. Száraz nyarakon azonban a Hanságot tarkító apró tavak vizét sem tudták fenntartani a folyók. Ez az állapot évezredekig eltartott, amit csak megkönnyített az a körülmény, hogy rendes, kimélyített folyómedret nem találunk a Hanságban. A vizek futását — ha alacsony vízállásnál a talajhullámok irányában volt is némi medrük — az árvizek állandóan más irányba terelték, ami ezen, a természettől fogva bizonytalan lejtősödésű területen, magától értetődő volt. A folyók hol nyugatnak, hol keletnek vették az irányukat és például a Repce a XVI. században a Fertőbe ömlött. De néha, nagy árvizei alkalmával a Duna vize is felnyomult a Hanságba és a hatalmas víztömeg mint méltóságteljes folyam hömpölygött a Fertő felé. Ez az állapot rendkívüli módon kedvezett a mocsárvilágnak, ahonnan egyedül csak a lápszigetek dugták ki fejeiket menedékül embernek, állatnak. Ma ez az állapot már régen a múlté. Évszázadok vízszabályozó munkája után a XIX. század technikai felkészültsége medreket vágott a kósza vizeknek és az eltűnt láp helyén ekét szegezett a földnek.

1 A Hanság-medencéjébe régen is, ma is, a legtöbb vizet a KisRába zúdítja. Ez Rábakecölnél szakad ki az Öreg-Rábából, amely Grác szomszédságában a Ceti-Alpokból ered. Hossza erdős vidéken lévő forrásaitól Dunába való torkolásáig 250 kilométer. Vízgyűjtőterülete a sopronmegyei Rozália-hegységtől a gráci Schöklig terjedő hegyvonulat keleti lejtője, a Soproni-hegység, a Borostyánkői és a Kőszegi-hegyek. Ennek a mintegy 15.000 négyzetkilométert felölelő 1 Kövér : i. m. 7—8. lk.