Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egész az undi határig követte, ahol dél felé fordult egész Zsira és Ambos határáig, majd pedig a Szaka (Szakony = Zakan) határát jelölő útig. Innen az út mentén nyugatnak fordulva a gyiróti földig, amelyet több határjel érintésével kikerülve északnak fordult, majd leereszkedett nyugatra a Nigvánba vezető út mellé. A nigváni, a mai ligvándi határt elhagyva, az utat északnak követve a barani földet megjelölő nagy határjelig, onnan pedig keletre kanyarodva egy patak völgyébe ereszkedett, ahol Margard földjének és Szabadbarán-nak volt a határa. Átkelve a patakon, egy utat érintett, ahol Szabadbaran és Konrád földjével volt határos. Ezt az utat követve a Salamon-féle szőlőig tartott, ahol délnek fordulva, a patak futását követve visszatért a kiindulási pontjául szolgáló szilfához. Ezeken a határokon belül Buce (Bőke) fiait kivéve senki másnak nem voltak földjeik, csak a monostornak. Az ötödik birtoktest a Szakony határában lévő, a kereszteslovagok ambosi és gyiróti földjeivel határos negyven hold képezte. Távolabbfekvő különálló birtoktestet képezett a monostor Dág nevű birtoka, amelyik a mai Ágfalva egyrészének felel meg. Ennek a földnek első határjelét a soproni út mellett állították fel. Ez az út a két Dág nevű föld között haladt a város felé. Az oklevélnek ez a kitétele azt a véleményt szülte, hogy a mai Ágfalva határában egykor két Dág nevű falu állott. A valóság ezzel szemben valószínűleg az, hogy a Dág nevű területet birtokosai szerint két részből állónak tekintették, amelyet egy út választott el egymástól. A borsmonostori apátság határa ennek az útnak az elhagyása után annak a pataknak a partján haladt tovább, amelyik keresztül folyt a falun. Innét délnek fordult és a monostor területéhez kapcsolt két kúriát, majd nyugatnak fordult és egy völgyön át ahhoz az úthoz jutott, amely Lupoltbachból (a régi Gyulának egy része, ma Lépesfalva) egy erdőn keresztül vezetett, ahol két határjel volt. Itt északnak fordult, majd ismét keletre kanyarodva Suslán határát érintve kelet felé egy vízmosásos völgyben a nyilasok földjét érintve a Mórocra vezető út érintése után visszatért oda, ahonnan elindult. Sopron vármegyében a hetedik, de már nem Bors comestől, hanem Iván locsmándi vitéztől kapott birtokot az a három összes szolgáival együtt bírt gyiróti föld képezte, amelyet 1206 és 1218 között nyert adományul az apátság.