Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

menye lehetett, hogy a nemzetségek életéről csak igen gyér adataink vannak. A Kér-nemzetségre vonatkozó adatok részletes tárgyalása Karácsonyi nagy művéből hiányzik és csak egy általános felsorolás kapcsán említi meg mint soproni vár jobbágy-nemzetséget. A rájuk vonatkozó adatokat először Nagy Géza foglalta össze. A nemzetség tagjai «Simeon és Dama és fiai, Sixtus és Mike és mindenki a Kérnemzetségbol» 1237-ben Csák soproni ispán előtt kiegyeztek a Csáknembeli Izsák ispánnal és bizonyos mihályii és kázméri földeket engedtek át neki.

1 A nemzetség neve — írja Nagy Géza — a mai sopronmegyei Nemes-Kér és Uj-Kér nevében maradt meg.

2 Ez amint láttuk tévedés, mert nem a nemzetség, hanem a törzs nevétől származik a két község neve. Nagy Géza szerint a Kér várjobbágy-nemzetség nevének abban áll nagy jelentősége, hogy Sopron vármegyén kívül még 17 más vármegyében is találhatók hasonló nevű községek. Ezt az állítást nem szabad teljes mértékben magunkévá tenni, mert hiszen ezek a nevek nem a nemzetség nevétől, hanem a törzs egyes töredékeinek szétszóródásától veszik eredetüket. Az sincs kizárva, hogy egyes Kér nevű telepek a nemzetség nevétől vették elnevezésüket, de egyben az is hihető, hogy esetleg a Kér név személynévként is használatos volt a szállások birtokbavételének idején. A törzsnevek személynév gyanánt való használata a török szokásokat követő népeknél általános volt és soproni példát az Osli-nemzetségnél láthatunk, ahol az egyik ág neve egy besenyő-törzs nevével azonos. Tényként fogadhatjuk el Nagy Gézának azt a megállapítását, hogy a sopronmegyei Kér nevű várjobbágy-nemzetség a honfoglaláskori Kér-törzshöz tartozott. Ezt a Kér-törzs megyénkben való elhelyezkedése is igazolni látszik. A törzsnévnek nemzetségnévként való használatát pedig az a körülmény magyarázza meg, hogy a besenyő Rábaközben, besenyő birtokok közelében volt ősi szállásuk. Hasonlóképpen a csallóközi besenyők körében egy várjobbágynemzetséget Magyarnak neveztek.

3 A másik honfoglaláskori már sokkal több vitára alkalmat adó 1 Hazai okmt. III. 2. I. 8 Nagy Géza i. t. 21. 1. 3 Belttzky János : A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek, i. m. 82. 1.