Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ség igényt nem emelt, a királyra szálltak és így történhetett meg azután, hogy Lándzsér várát Aba Lőrinc már királyi adományként kaphatta meg. Sopron vármegyében tehát a Szakok két ága vagy családja volt a XIII. században birtokos. Ezek egyrészről Barcs vagy Barc, másrészről pedig Botos leszármazottjai voltak. Karácsonyi János Barcot és Botost azért tartotta testvéreknek, mert Barc unokájának, Miklós fia Herrandnak magvaszakadtával azt írják, hogy Botos dédunokája Albeus fia Konrád főpohárnokmester és győri ispán volt a legközelebbi atyafia.

1 Nincs kizárva, hogy ez tényleg így volt, de esetleg távolabbi rokonsági kapcsolatot is feltételezhetünk Barc és Botos között. Ez részben megmagyarázná, hogy miért nem a Sopronban birtokos Botos Pósa nevű unokája, vagy ennek Miklós nevű fia nyerték el a nemzetségi jogra hivatkozva a Iánzséri uradalmat. * * * Sopron vármegyében a XIII. században a besenyő eredetű Tomaj-nemzetség lesence-tomaji ágának voltak birtokai. A nagyobb kiterjedésű ősi nemzetségi birtokokból egészen a század közepe tájáig a nemzetség kezén volt a Kis-Rába és a Repce közelében fekvő kázméri birtokuk, a mai Kisfalud. Ezt a kázméri birtokrészt 1255-ben Tomaj János fiai, Kázmér és Kelemen eladták a szomszédos Mihályiban és Kázmér falu másik felében birtokos Csák-nemzetség Kisfaludiágának.

2 A birtokeladáshoz azonban, úgylátszik, csak Tomaj-nembeli Kázmérnak fűződtek elsőrendű érdekei, mert testvére, Kelemen, tíz év múlva 1265-ben, talán éppen Kázmér halála után, a hasonlóképpen Tomaj-nembeli Tyáknak Tiba nevű fiaival fogott össze a kázméri birtok visszaszerzésének ügyében. Perbe hívták a Csákok Kisfaludi-ágát, de perüket, mivel a Csákok kétségtelenül hiteles és minden formai és jogos kelléket kielégítő adásvételi szerződést tudtak felmutatni, természetes, hogy elvesztették.

3 A nemzetség többi tagjának ekkor már vagy nem voltak birtokaik a megyében, vagy pedig nem maradt fenn azokról írásos emlék. 1 Karácsonyi, III. 1. 40. I. 2 Fejér, IV. 2. 335. I. — Karácsonyi, III. 2. 112. 1. 308-309. lk. 3 Fejér, VII. 1. 338., Wenzel, II. 167. lk.