Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A székácsi birtok körül támadt rokoni kavarodással kapcsolatban ismerjük meg a Veszkény-nemzetség többi ágának egyes tagjait. A székácsi birtok elhalt és magvaszakadt birtokosának, Sükösd fiának, Salamonnak vagy Sixtusnak özvegyét, Csamát, Póka unokái 1264-ben 15 márkával elégítették ki. Ugyanekkor több, más Veszkény-nembeli ágnak a tagjai, Artun fia Ugrin és Tiborc fia, Ivánka beleegyezésüket adták, hogy Salamon hátramaradt jószágának fele Póka unokáit illesse, 1266 vagy 1269 táján pedig Artun fiai, Ugrin, Tivadar és Márk, továbbá Tiborc fia Ivánka és végül Jakab fia András belenyugszanak abba, hogy Salamonnak szerzeményes székácsi jószága csupán atyafiuknak a kezébe Nagy Dénesnek jusson. Ezen az alapon a Veszkény-nemzetségnek a XIII. század folyamán öt ágát tudjuk megkülönböztetni. Ezek a Ciráki-, a Sükösd-, az Ártony-(Artun-), a Tiborc- és a Jakab-ágak. Karácsonyi János egy főágat és négy töredéket különböztet meg. A főág szerinte a Ciráki-ág a töredékek pedig a többi négy.

1 A Ciráki-ág, amelynek története a XIII. század elejétől egész napjainkig kinyomozható, kétségtelenül a leghatalmasabb ág volt már a XIII. században is. Az ág első, névszerint ismert tagja egy bizonyos Póka, akinek egy testvére is volt, de ennek, éppen úgy, mint apjuknak, a neve ismeretlen. A nemzetség különböző ágai a XIII. század első felében tehát így viszonylanak egymáshoz: I. Ciráki ág. N. II. Sükösd vagy Székácsi ág. N. III. N. Artun Bertalan Borondrez, Pál (Blandrisz) N. Póka Sükösd (Sixtus) Ugrin, Tivadar, Márk Salamon Tiborc IV. N. V. Jakab Ivánka András 1 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. III. 138. 1.