Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

azután, hogy I, Oslinak hét fia volt, mert 1250 táján I. Benedek és I. Miklós halála után I, Miklósnak birtoka öt részre ment.

1 Lássuk tehát ismét magát az oklevelet, amit szintén Nagy Imre közölt a Sopronmegyei Oklevéltárban. Ott a magyarnyelvű regesztában ezt olvassuk: «az ország egyik bírája előtt Beled fia Beled és Osl fiai, a magbaszakadt Ostfi Miklós birtokrészeit Csáva, Aranaz, Bezernuk, Csorna és Széplak nevű birtokban öt részre felosztják. Regede 1250 körül február 16».

2 Elemezzük tehát ezt az oklevelet is a latin szöveg alapján, hogy lássuk, kitűnik-e, hogy a XIII. században szereplő Osli ágiak egyedül csak az 1230. oklevélben említett I. Osltól származtak-e le. A kérdéses szöveg így szól: Dátum pro memória, quod cum inter Belud filium Belud comitis ab una parte, et filios Osl comitis videlicet Herbordum, Thomam filium Johannis et filios Osl iunioris super possessionibus porcionem (így) Nicolai bone memorie filii Osl . . . etc ... lis verteretur coram domino rege . . . Vagyis: Emlékezetül adjuk, hogy mivel egyrészről Beled comes fia, Beled, másrészről Osl comes fiai, tudniillik: Herbort, Tamás, valamint János fia és a fiatalabb Osl fiai, a boldog emlékezetű Osl fia Miklós birtokrészét illetően . . . pörrel járultak királyi urunk elé . . . Az oklevél olvasásának helyességéhez hozzátartozik, hogy a latin szövegben Thomam után egy vesszőt tegyünk, amely onnan kimaradt. Ezen az alapon most már kíséreljük meg a rokoni kapcsolatokat összeállítani.

3 Látjuk tehát, hogy a pereskedő felek közül az egyik részen Beled comes fia, Beled áll. Ez a Beled comes nem lehet más, mint az 1230ban, Osli comes adománylevelében szereplő Beled comes, akinek tehát a fiát is Belednek hívták. Vele szemben a másik részről Osl comes fiai, Herbort és Tamás perelnek. Azaz most már biztosan állíthatjuk, hogy az 1230. évi oklevélben szereplő Herbort tényleg Osli comes fia volt. Osli comes fiai lehettek még az a János, akinek a fia és az a fiatalabb Osli comes, akinek a fiai szerepelnek itt, mint pereskedő felek. Kérdés azonban még az, hogy a boldog emlékezetű Osl fia Miklós, melyik Oslinak volt a fia, de talán elfogadhatjuk, hogy az 1 Karácsonyi János i. m. II. 401. 1. s Nagy, I. 22-23. lk. 8 Mi azonban lényeges okot erre nézve nem találtunk. Egyesek szerint ar oklevél eredetisége erősen vitatható.