Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A Fertő mint tájjelenség a földkerekség legérdekesebb és mégis legkevésbé tanulmányozott tavai közé tartozik. Fennállása óta többször kiszáradt, sekély medrénél fogva vízterületét állandóan változtatta, de úgy ezeknek, mint keletkezésének okaira nézve a vélemények igen különbözők voltak. Azon semmiesetre sem helyes véleménytől kezdve, hogy a jelenlegi tófenék az Ős-Duna vagy Ős-Rába medre lett volna, több helytállónak látszó nézet alakult ki. Sokak szerint az egykori tenger visszahúzódásának idejében a Fertő- és a Hanság-medencéje berogyott és az így keletkezett mélyedésbe a sekély tenger és a környezet folyóvizei összegyűltek. Mások szerint — ez különben a legelfogadhatóbb vélemény — a pannóniai tenger visszahúzódása után az egész KisAlföldet, tehát a Fertő és a Hanság medencéjét is, heves északnyugati szelek dolgozták ki. Ilyen, a sivatagi talajba vágott deflációs mélyedés lenne a Fertő-tó medre. A szél azért tudta ezt a mélyedést kivájni, mert a balf-pöstyéni törésvonal mentén a talaj a rázkódtatások következtében meglazult és a szél hatása alatt könnyen omlott és porlott. A porhanyós anyagot a szelek messzevidékekre széthordták. A szél munkáját az könnyítette még meg, hogy a laza homokot és egyéb anyagokat még nem védte növényi takaró. Rusztnál, Fertőrákosnál, Fertőboznál és Sopronnál kemény kőzetek takarják ezeket a laza anyagokat, amely kemény takaró aztán a lepusztulástól is megóvta a laza rétegeket.

1 A Fertő és a vele összefüggő Hanság keletkezését és vízszintjének ingadozását kutatva, ez utóbbi nézet szolgálhat kiinduló pontul. A szél általi kimélyítéses magyarázatot minden megjegyzés nélkül elfogadhatnánk, ha csak a földtani és földrajzi tényezőket vennénk tekintetbe. Az archeológiai és történelmi adatok azonban bizonyos mértékben kiegészítik ezt az elgondolást és a valóság kézzelfoghatóbb színezetét kölcsönzik az így kiegészített nézetnek. Ezen az alapon tehát a Fertő és a Hanság helyén a pannóniai tenger elvonulása után homokos és tengeri iszapos terület maradt vissza, amit az északnyugati szelek kidolgoztak. Ez a már régen lesüllyedt területen abban nyilvánult meg, hogy felszínén, amely addig megközelítőleg síknak volt mondható, a szél homoktorlaszokat épített és kerek1 Cholnoky : Magyarország. 61 —62. lk. — Varga Lajos : A Fertő-tó lecsapolásának kérdése. Földgömb. 1933. (IV. évf.) 274-275. Ik.