Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

III. Endre korában Pesten tartott királyi generális congregáció alkalmával Simon és Mihály comesek, a II. Endre király által megadományozott aragoniai Simon vitéz fiai, felmutatták IV. László királynak II. Endre Röjtökörre vonatkozó adományát megerősítő levelét. Az újabb, III. Endre által 1299 július 17-én kiállított oklevélből kitűnik, hogy Teha (Thehanus) comes Röjtökör nagyrészét tartotta a magáénak.

1 Ez az irat azonban még azt is bizonyítja, hogy aragoniai Simon lovag leszármazottjai kénytelenek voltak IV. László és III. Endre korában ismételten hivatkozni az atyjuk részére történt adományra, ami valószínűvé teszi, hogy a kérdéses birtokra Teha leszármazottjai is még mindig igényt tartottak. Teha kamaraispán, mint a királyi kamara jövedelmeinek bérlője, azonban adósa maradt a királyi kincstárnak. Ennek az adósságnak a kiegyenlítése céljából lajtamenti birtokainak egyikét, Besenyőt, a király tudtával és beleegyezésével, összes tartozékaival együtt Simon comesnek — aki azonos az Aragóniából ideszármazott Simon lovaggal — 500 márkáért eladta. Kitűnik továbbá az is ebből az oklevélből, hogy a besenyői birtokot Theha comes apja kapta a királytól, valamint az is, hogy Teha, mint hospes, a fentnevezett földnek a visszakövetelésében nem vehetett részt.

2 Teha comes családja tehát kétségtelenül már a XII. századvégén királyi adományok folytán birtokokat szerzett Sopron vármegyében. Teha comesnek az esete is bizonyítja, hogy a XII. és XIII. század fordulóján a gazdasági élet súlypontja egyre nagyobb mértékben a földbirtokra helyeződött át. Teha comes apja ugyanis maga is inkább pénzgazdálkodást űző ember volt és mégis értékeinek biztosítása céljából előnyösnek tartotta a földbirtokot, mert azt kétségtelennek kell tartanunk, hogy a királyi adományul nyert soproni földeket nem gazdasági ellenszolgáltatás nélkül adta át az uralkodó a bevándorolt gazdag zsidónak. Ugyanezt látjuk a földjéért körömszakadásig harcoló Tehánál is, akinek leszármazói — kétségtelenül szintén kereskedők — körömszakadtukig harcolnak apáik földjéért. Nyilvánvaló tehát, hogy a földbirtok ekkor már jelentős hasznot hajtó értéket képviselt. 1 U. o. I. 59-60. lk. - Fejér, VI. 2. 227. 1. 2 Magyar-Zsidó Okit. I. 13. 1. - Fejér, III. 2. 271. 1.