Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

országhatárokon és csak két helyen az ország belsejében, Szalacson és Szegeden lehettek.

1 Ez maga is azt bizonyítja, hogy az országhatárokon kereskedelmi szempontok is irányadók voltak a sólerakóhelyek elhelyezésével kapcsolatban. A heiligenkreutzi cisztercita apátságnak már III. Béla és I. Imre királyok évi háromezer zuanus kősót adományoztak. Ezeket az adományokat II. Endre is több ízben megerősítette. így 1208-ban

2 és két ízben 1217-ben.

3 Ezt a háromezer zuanus sót, illetve az árát a királyi sótisztek, a salinariusok minden esztendőben Szent István napján tartoztak átszolgáltatni, illetve megfizetni az apátságnak. II. Endre 1233-ban újból megerősítette az apátság jogait és ebből a pápai követ és a király között létrejött egyezségből a sóadományozásra vonatkozó többi részletet is megtudjuk.

4 Ugylátszik ugyanis, hogy az apátság a sóadománnyal nem tudott mit kezdeni és ezért jött létre ez a szerződés. Eszerint az apátság a saját használatára annyi sót vehet, amennyit akar. A többi sót viszont az apát és a salinariusok pecsétje alatt az apátság soproni házában le kellett zárni és ott augusztus 27 -éig, Szent István napjának nyolcadáig kellett őrizni. Szent István napjának nyolcadától kezdve egész szeptember 12-éig, Mária nevenapjának ünnepéig a király az apátság sójából minden száz zuanust egy márkáért váltott be. Ha azonban ezt a király vagy a salinariusok nem tennék meg, úgy az apátság a sót szabadon eladhatja és az ebből befolyó jövedelem is őt illeti. Ez a szabad sóeladás minden évben december 6-áig, Szent Miklós napjáig tartott, amely naptól kezdve a király március 7-éig, Szent Tamás napjáig, az előbb említett feltételek mellett ismét beválthatta a sót. Ellenkező esetben az apátság az adományul nyert sóval szabad kereskedést űzhetett.

5 Az elmondottak alapján a soproni királyi várban már III. Béla király korában sólerakóhely volt, amelynek kezelését és a sóellátás 1 Paulinyi Oszkár. A sóregálé kialakulása Magyarországon. Századok, 1923— 1924. 627-647. lk. 2 Wenzel, I. 97. 1. 3 Fejér, III. 1. 207. 1. 4 Wenzel, I. 302. 1. 6 Veszelka László : Sopron régi németsége és a német nyelv feltűnése a városi kancelláriában. Sopron, 1934. 21. 1.