Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A hazatérő ifjú király útját Sopronban megszakította. Látta a régi várfalak romlását, a rajtuk tört réseket. Szeretettel fogadta a fejlődő helység lakosait, akik az elmúlt időkben, amikor még gyermek volt, a cseh királlyal—az ország főellenségével, aki az országot gonoszul pusztítani, rabolni nem átallotta, sok várat erővel, ravaszsággal hatalmába ejtett — vitézül szembeszálltak. Ezért hálából a király Sopront megajándékozta a fehárvári polgárok jogaival, megerősítette és gyarapította birtokaikat és szabadságukat. Megadta nékik azt a jogot, hogy aki közülük a várban a védelem céljából tornyot épít, azt mint tulajdonát bírhassa és attól őt senki, a királyt kivéve, meg ne foszthassa. Nemes és más szabad ember is, ha akar, közéjük telepedhetik és nemesi birtokát, mint polgár is, megtarthatja. Az ifjú király soproni látogatása megyénk történetének egyik legjelentősebb mozzanata. A soproniaknak adott kiváltság levele betetőzését jelenti annak a folyamatnak, amely az egykori soproni, királyi vár mellé települt és telepített lakosok polgárosodását jelenti. Sopron 1277-től kezdve királyi város. Semmi függésben sincs többé az ispántól és a megyétől és megindult most mind a kettő — a város is és a vármegye is — a belső fejlődésnek új útján. Ez a két út sokszor ismét találkozott vagy párhuzamosan haladt együtt tovább, de sokszor messze is eltávolodott egymástól. IV. László soproni tartózkodása után tovább folytatta útját a megyében délnek és táborba szállt Kőszeg vára alatt, hogy azt a pártos Kőszegiektől elvegye. De meggondolta magát és «Henrik bán fiait» 1277 decemberében kegyelmébe visszafogadta. 1278 augusztus 26-án a régi ellenség, a megye dúlója és pusztítója, II. Ottokár is eltűnt az élet színpadáról, Dürnkrut és Stillfried között ekkor zajlott le a morvamezei csata, amely a két szövetséges, Habsburgi Rudolf és IV. László teljes győzelmével és Ottokár halálával végződött. A győzelemben a régi csaták vitézeinek, a Sopron megyéből származó harcosoknak is szerepük volt.

1 Pontot tesz a kifejlődések korának végére Csák Máté nádor 1278 őszén királyi teljhatalommal Sopronban tartott gyűlése. Tudomásunk szerint ez volt megyénk életének első generális congregatiója. A régi tettek számadása és a régi bűnök leszámolása volt ez a gyűlés. 1 Pauler i. m. II. 334-335., 339. lk.