Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egész könyvtára tíz-húsz vallásos vagy jogi könyvből, bibliából és breviáriumból állott, egy-egy bibliáért pedig egy-két birtokot is adtak cserébe, tele volt a tudományok minden ágára vonatkozó ritka könyvekkel, amelyek értékét 3000 márkára becsülték. Csák Péter, a nádor, az országos rend legfőbb őre a káptalani főiskolát, könyvtárát, levéltárát és székesegyházát felégette és feldúlta, mert a püspöki széken véletlenül egy Kőszegi ült. Az anyagi kár, amint a tudós Pál nagyprépost, a római jog doktora, aki maga is könyvekben és egyéb értékekben 4000 márkányit veszített, meghaladta az ötvenezer márkát, ami abban az időben hallatlan nagy összeg volt. 1276 nyarán azonban az udvar kénytelen volt Kőszegi Henrik fiaival kiegyezni és rövid időre Kőszegi Miklós ült a nádori székbe. Csák Péternek meg kellett válnia soproni ispánságától, mert az új nádor a vitázó felekre oly fontos soproni ispánságot is magának tartotta fönn és 1276 júniusától 1277 júliusáig mind a két méltóságot viselte. 1277-ben Gutkeled Joakim bán a szlavóniai urak vérbosszújának esett áldozatul. Ugyanakkor a Kőszegiek csillaga is letűnt. Pécz Dénes lett a nádor és Csák Máté a soproni és mosoni ispán. Ugyanekkor az események forgatagában a II. Ottokárral kapcsolatos dolgok is a végkifejlés felé közeledtek.

1 Amíg Ottokár 1273-ban Sopron megyében hadakozott, október 1-én nélküle és mellőzésével, Frankfurtban német királlyá választották a nem jelentéktelen, de nem is hatalmas déli svábföldi Habsburgi Rudolf grófot. Rudolf tudta, hogy birodalma nagyjai közül sokan féltékeny szemmel nézik hatalmának gyarapodását, sőt Ottokárhoz húznak és ezért külföldi szövetségesek után látott. Szövetségest a magyar királyban keresett, akit Ottokár nemcsak megsértett, hanem fontos nyugati határváraitól is megfosztott. A Csákok pártszövetsége éppoly bosszús volt Ottokárra a határvárak 1273. évi elfoglalásáért, mint az ellenpárton a Kőszegiek és a Gutkeledek, akiknek birtokai leginkább szenvedték a cseh zsarnokoskodást. így érthető, hogy a magyar kormányzat, amelynek élén akkor Lóránt nádor állott, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy szövetséget kössön az új német királlyal. A szövetség éle természetesen Ottokár ellen irányult. 1 Pauler i. m. II. 318-319., 334. lk. - Hóman i. m. II. 220-221. lk.