Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
része eljött Pozsonyba Istvánhoz bocsánatért és kegyelemért. Csak Kőszegi Henrik és néhány társa maradt továbbra is Ottokár mellett. V. István nem bizakodott el a sikerben, hanem békét akart, hogy folytathassa atyja országot konszolidáló munkáját. A jogtalanul elfoglalt királyi várföldek visszaszerzésére és a királyi népek számbavétele végett a kiküldött bizottságok már ismét újra járták az országot és a király nagyon jól tudta, hogy az elhatalmasodott főurakkal szemben előbb-utóbb szüksége lesz minden erejére. Kőszegi Henrik példája ragadós volt és ha az árulásban nem is sokan követték, idehaza már sokan játszották a kiskirály, a nyugati tartományúr szerepét. A békét a status quo alapján Pozsonyban 1271 július 2-án kötötték meg. Ottokár kötelezte magát, hogy mindazt visszaadja, amit a néhai Béla király birodalmából elfoglalt, István viszont lemondott minden Stájerországot, Krajnát és Karinthiát illető igényéről és azokról a kincsekről, amelyeket Anna Prágába vitetett. A vitás kérdések elintézését döntőbíróság elé utalták és mindkét király fogadalmat tett, hogy a másik hűtlen alattvalóit — Ottokár Kőszegi Henriket és társait, István pedig a hozzá menekült osztrák urakat — többé nem fogadják be. A háború epilógusa a Kőszegiek várainak elfoglalása és a családnak az országból való kikergetése volt. Ottokár vállalatát kudarc érte, de István sem élte túl sokkal a sikert, mert alig egy évre a pozsonyi békekötés után, alig harminckét éves korában gyermekének, a későbbi IV. Lászlónak hűtlen főuraitól való elrablása miatt érzett felindulásában hirtelen meghalt. 1 * * # Aba-nembeli Lőrinc V. Istvánnal való szembefordulása természetszerűen azt eredményezte, hogy a soproni ispánságot a király másra ruházta. V. István kormányának élére régi hívei kerültek. Nádorrá II. Endre 1229, évi nádorának, a Szentföldet megjárt Mojsnak hasonló nevű fia, erdélyi vajdává, Csák Máté, étekhordómesterré öccse, Csák Péter, országbíróvá Balog-nembeli Miklós 1 Patűer i. m. II. 289-291. lk. - Hóman i. m. II. 174. 1.
