Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

felé veszi az útját, alkalmasint a magyarok kezeibe került volna, így most a Bécsi-erdőtől nyugatra, járatlan utakon, hóban, fagyban ereszkedett le Lilienfeld felé a Duna-völgyébe és sietett világszerte hirdetni, tanítva, nagyítva a magyarok álnokságát és kegyetlenségét. Felkutatta II. Endre Velencében élő fiát, Istvánt, akit IV. Béla száműzött és őt és a Morosini Tomasinával kötött házasságából származó kisfiát, Endrét akarta V. Istvánnal, sógorával szemben kijátszani. Nagy hadat gyűjtött és 1271 márciusában felvonult a Morva-mezőre.

1 Közben magyar és kun csapatok az egész télen át nyugtalanították II. Ottokár birodalmát, amit a németek és a Kőszegi-párti menekült magyarok, közöttük a vasvármegyei lövők is becsapásaikkal viszonoztak. A német támadások célpontját Sopron vára és Sopron megye területe képezte. V. István a soproni ispáni tisztet Mojs nádorra, Sopron védelmét a pusztításokban legjobban érdekelt sopronmegyei nagybirtokosokra Osli néhai szörényi bán két fiára, Oslira és Jakabra bízta, akik a többszöri támadást mindannyiszor visszaverték. Több osztrák lovag társaságot alakított, hogy Magyarországba törjön és raboljon. Vezérük Wachinger Sigfrid volt. A kalandvágyó csapat 1270 végén minden baj nélkül eljutott a Fertőig. Meglepetésszerűen akartak ráütni a Fertőtől keletre elterülő, addig támadásaiktól aránylag ment vidékre és ezért a befagyott tó jegén akartak átkelni. A jégkéreg azonban nem volt elég vastag és a sok ló és ember alatt beszakadt. Negyven lovag, az őket kísérő 300 vitéz és maga a vezér is elmerült és a fagyos hullámokban lelte halálát. 1271 áprilisában ellentállás nélkül kelt át a Morván a csehek, az osztrákok, a németek és az áruló magyarok serege. Ottokár Pozsonyt elfoglalva, seregeivel elárasztotta a Felvidéket, majd a Dunán Pozsonynál hidat verve, átkelt a jobbpartra. Itt már várta őket István serege, ő is felkészült a harcra és a magyar csapatokon kívül eljöttek a könnyűlovas kunok, a székelyek, a besenyők és a hűbéres tartományok horvát, szerb, bolgár, oláh és orosz népe. Az első összeütközések Ottokár javára dőltek el. Serege Övárt 1 Patder i. m. II. 284- 286. lk. - Hómon i. m. II. 172-173. lk.