Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

részekben elveszett katonaanyagot pótolni és talán arra is számított, hogy német hadak harcbavonása esetén könnyebben juthat segítséghez a tatárok ellen a német fejedelmeknél.

1 A soproni részek megerősítése Csák ispánkodása idejében továbbfolyt és 1250-ben ő előtte kötötték meg a soproni várbeliek és a János-lovagok a soproni vár egyik tornyának védelmére vonatkozó egyezségüket.

2 Csák ispánhoz, aki egyúttal tárnokmester is volt és így kétségtelenül korának egyik pénzügyi szakértője, bizalommal fordultak a megyei urak vagyoni ügyeik rendezése végett is. így tett Osli fia Tamás is, aki az Ekch fia, Ekch bánnál 20 márkáért elzálogosított birtokát Csák tárnokmester kérésére visszakapta.

3 Csák ispánoskodásában 1255-ben úgylátszik rövid szünet következett, mert egy, ebben az évben kelt oklevélben Rátót-nembeli Lóránt, aki akkor nádor volt, szerepel ismét soproni ispánként. Lóránt ezidőtájt a pozsonyi ispáni tisztet viselte és nem lehetetlen — amint annak Szentpétery Imre is kifejezést adott —, hogy soproni ispánként való feltüntetése a későbbi oklevélátírók tévedése gyanánt került a szövegbe.

4 Nem lehetetlen azonban, hogy 1255-ben Lóránt viselte ismét a soproni ispánságot, amit az is megmagyaráz, hogy a királyi oklevelekben 1254-en túl Csák már nem szerepel soproni ispánként. Rátót-nembeli Lóránt nádor utóda az Aba-nembeli Lőrinc lett, akinek ispánkodása alatt tűnt el végleg 1263-ban a magánadományozásokkal megcsonkított, a tatárjárás óta valószínűleg már külön ispánnal sem bíró egykori Locsmánd megye. Lőrinc, aki a főasztalnokmesteri méltóságra emelkedett, a IV. Béla és fia, István közötti harcokban és viszályokban, már csak birtokainak fekvése miatt is az öreg király pártjára állt és így a megye politikai állásfoglalására is rányomta egyénisége bélyegét. Jutalmul Locsmánd megye még királyi tulajdonban lévő részeit és a borsmonostori cisztercita apátság kegyuraságát nyerte el.

5 Ispánkodásának idejét Ottokár cseh király hatalmi törekvései tették változatossá. 1 Hóman i. m. II. 155. 1. 2 Fejér, IV. 2. 62. 1. — Szentpétery, 929. sz. 3 Wenzel, VII. 266. 1. — Szentpétery, 888. sz. 4 Az oklevelet kiadta Szentpétery, 1058. sz. 5 Karácsonyi, Magyar nemzetségek. I. 21—22. lk.