Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Frigyes herceg régi udvarnokai Schenk von Habsach, Henrik és a két Preussel testvér — Henrik és Wernhard — híres osztrák és stájer urak, valamint érdektársaik, kiváló bajvívó vitézek, de közönséges rablók, akárcsak egykori uruk betörtek az országba és a nyugati határvidékeket pusztították. IV. Béla szörnyen felindult e «kihívó gonoszságon" és általános felkelésre hívta az ország nemességét. 1250 nyarán igen nagy magyar és kun sereggel tört Ausztriába. Megesküdött — úgy mondták az egykorúak — a vêlement urak és püspökök előtt, hogy nem tér előbb haza, míg egész Ausztriát fel nem dúlta. A magyar és a kun sereg — éppen aratás ideje lévén a mezőn találta az embereket — férfiakat ölt, nőket meggyalázott és templomokat gyújtott a menekülőkre. Egy helyt négyezren égtek a templomba a pappal együtt, aki még meg tudta adni a feloldozást a veszendőknek. A kicsi Mária-Zellt 1250 július 25-én égették föl a kunok, akiknek pogány harcmodorát és lelki pogányságát árulják el a hadjáratról készült egykorú leírások. Bécs vidékétől a Semmeringig sem volt kisebb a dúlás. Preussel Wernhard — a bosszút kihívó rablóhadjárat egyik vezetője —, aki a mai Laxenburghoz közel a himbergi várban székelt, felvette a harcot a magyar seregekkel. Azt beszélték róla, hogy a magyarok, akik betöréseiből és hírből jól ismerték, meghallották csatakiáltását: «Reichersdorf! Reichersdorf!» — ott volt a birtoka — mindjárt azt kiabálták: «Fuss! Fuss! Jön a Wuchard király !» Most azonban majdnem utóiérte a végzet. Ákos Ernye, akinek csapatával találkozott, szemtől-szembe megtámadta, lándzsájával lováról letaszította és paripáját agyonszúrta. Vezérük bukása megrémítette a németeket. Megfutamodtak és amíg egy részük alig tudott Wernhard úrral a himbergi várba visszajutni, addig másrészüket a magyarok könyörtelenül levágták. Több várat is elfoglaltak ebben a hadjáratban a magyarok. «A gonoszok közül» — több tekintélyes német vitéz Kirchschlag várába menekült, amelynek kimondhatatlan neve a magyar ajkakon — ahogy ezt az egykorú írások megőrizték — Krislógra, Krislakra, sőt Korcsalagra változott. IV. Béla egész seregével követte az idemenekülőket. A vitéz németek még a váron kívül is szembeszálltak egy magyar csapattal, amelynek vezére II. Endre nádorá-