Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nek előző, máshol való ispánkodásáról az oklevelek semmit sem tudnak, közelfekvő az a feltevés, hogy a királyi udvarban tartózkodó Barc fia Miklós, illetve Kán Gyula helyettesei, megbízottjai lehettek. Különös csak az lehetne, hogy egyszerre — az egyik oklevél 1223ban, a másik 1224-ben kelt — két alispán helyettesítette a távollevő főispánt. Ennek azonban szintén meg van a magyarázata. Osli ispán fia, Osli ispán tisztségviselését egy ugyancsak egykorú, 1222-ből származó nádori oklevél magyarázza meg. Erről az oklevélről a sopronmegyei besenyő-telepekkel kapcsolatban már az előzőkben is szó volt. Most csak azt kell figyelembe vennünk, hogy ez a rábaközi besenyők számára kiadott oklevél, hogyan vált alapjává a kettős soproni alispánságnak és a megyei nemesi önkormányzatnak. A Kán-nembeli Gyula nádor, aki ugyanakkor soproni ispán is volt, ebben az oklevélben tulajdonképpen a besenyők saját, Lukács nevű ispánjuk ellen indított perében hozott ítéletét rögzítette le. A nádor, akár pártatlanságból, akár más okból a besenyők panaszának kivizsgálásával a Pok-nembeli Mártont bízta meg. Poki Márton a besenyők ősi szabadságát a bírói székből ítéletileg állapította meg és a bűnös, rossz tanácsadó Mika jobbágyot, aki Lukács ispánt félrevezette és aki semmivel sem tudott védekezni, hanem mivel szavai bűnösségét elismerte, mint a besenyők szabadságának megrontóját, összes javainak és jobbágyi tisztének elvesztésével sújtotta és e tisztségből még leszármazóit is kizárta. Valószínű, hogy az ítélet kihirdetése után Lukács rábaközi besenyő ispán nem sokáig viselte tisztét, úgyhogy az új ispán az Osli-nembeli Osli fia, Osli lett. Ez magából a jogszokásból következett. Az 1222. évi kiváltságlevélből ugyanis kitűnik, hogy minden harmadik évben tisztújítás volt a besenyők közt a Rábaközben.

1 A rendelkezésünkre álló adatok szerint tehát volt egy soproni ispán és egy rábaközi besenyő ispán. Ez utóbbinak volt egy udvarispánja. Ettől függetlenül — valószínűleg katonai alapon — voltak még besenyők, akik a jobbágyi tisztet viselték. A rábaközi ispán az 1222. évi oklevél szerint három évente csak egyszer, a tisztújítás után szállhatott meg besenyői között. Ezzel szemben a rábaközi besenyő ispán udvarispánjának kötelességévé tették, hogy gyakran 1 Fejér, III. I. 362. 1. (Tévesen 1224-es évszámmal.) — Endlicher : 419. 1.