Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nyomultak, amelyet azután a magyar korona fennhatósága alá hajtottak.

1 Kétségtelen, hogy ezek az események sem Csépán soproni ispán, sem a Győr-nemzetség többi tagjainak feje felett nem vonultak el zavartalanul. Ügy Csépánnak, mint Pat testvérének későbbi szereplése arra mutat, hogy Endrének legbelsőbb bizalmába férkőztek. Ez viszont arra enged következtetni, hogy Imre királynak Saul érsekkel támadt összeütközése idején a nemzetség Endre herceg bizalmát kereste. Valószínű, hogy Csépán, mint soproni ispán, Endre Bécs felé menekülését elősegítette. A király és öccse kibékülése után pedig Csépán, vagy Saul érsek, vagy saját vallásos lelkének biztatására Imre keresztes hadához csatlakozott és ekkor lemondott soproni ispánságáról vagy pedig — ami valószínűbb — Endre herceg környezetébe kerülve a hercegség és a bosnyák-szerb ügyek rendezésében nyújtott segédkezet. A szerb hadjárat befejeztével pedig ismét elfoglalta soproni ispáni tisztét. Csépán utoljára 1204-ben szerepel az okleveles anyagban mint soproni ispán. 1205-től 1207-ig bácsmegyei ispán, 1207-től 1209-ig pedig emellett az ország nádora is volt,

2 tehát elérte azt a legmagasabb fokot, ahová politikai szereplés révén egy középkori magyar ember juthatott. Miként nemzetségének egyik nádori őse a XI. században a zselizszentjakabi nemzetségi monostort alapította, ugyanígy ő 1208-ban Pat nevű testvérével, aki halála után, 1209— 1212-ig a nádori székben utóda lett a világhírű lébényi templomot és monostort építette és szerelte fel gazdagon.

3 A Győr-nembeli Csépánt 1205-ben, amikor bácsmegyei ispán lett, Moch (Mog) nádor követte a soproni ispánkodásban.

4 Mog nádor rövid ideig, talán egy évig volt soproni ispán, mert 1206ban — ugyanabban az évben, amikor még soproni ispán is volt — már Marcellt említik utódjául az oklevelek.

5 Ez a Marcell, aki 1208ban és 1209-ben ismét, mint soproni ispán szerepel, lehetséges, hogy a Tétény-nemzetség tagja volt, erre azonban biztos adataink 1 Hóman, II. 10-14. lk. 4 V. ö. Szentpétery, 222. sz. 2 Karácsonyi, II. 96. 1. 6 Wenzel, XI. 83. 1. - Fejér, III. 8 Karácsonyi, II. 96-98. lk. I. 31. 1. — Szentpétery, 223., 224. sz.