Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kirendelt feje és ennek a katonai okokra visszavezethető gyakorlatnak volt a folytatása, hogy az ősi védelmi kerületek bomlásával több határszéli megye ispáni tisztét egyesítették egy kézben. A krónikában szereplő Jánt egyszerűen soproni ispánnak nevezik. 11. Géza korában Lőrinc már mint soproni és vasi főispán (comes) szerepel. Ezt a szokást a XIII. században is követték és a soproni főispáni tisztséget hol a vasmegyeivel, hol a mosonmegyeivel, hol esetleg mind a kettővel együtt és egyszerre viselték. Mint kisegítő védelmi terület Győr megye szerepelt és ezért egyes esetekben a soproni és győri főispánságokat is összekapcsolták. A soproni főispánok sorát a XIII. században — amikor már bővebb adatokkal rendelkezünk — igen változatossá teszi, hogy viselőik exponált udvari helyzetüknél fogva a sűrű kormányváltozásoknak erősen alá voltak vetve, hiszen nem egy soproni főispán főispánoskodásával egyidejűleg az ország nádorispánja is volt. Ezek előrebocsátása után tegyük vizsgálat tárgyává a III. Béla halálával bezárult időszak után következő, 1277 tájáig tartó megyefejlődési korszakot. III. Béla 1196 április 23-án halt meg és fiai, Imre és Endre között a békétlenség már 1197 vége felé fegyveres kirobbanásra vezetett. Endre a királyi trónon ülő bátyja ellen a fiatal VI. Lipót, akkor stájer, később osztrák herceggel szövetkezett és 1198-ban a drávántúli Macseknél vívott harc eredményeként saját, szinte királyi fennhatósága alá hajtotta a Drávától délre eső részeket. Sopron vármegye tehát Imre király fönnhatósága alá és ispánja Dénes, — aki az 1192—1195-ig kimutatható Endre comest követte, — Imre közvetlen környezetéhez tartozott. Dénes ispán neve 1197-ben Saul kalocsai érsek, Péter egri, Kalán pécsi, Ugrin győri és Adorján erdélyi püspök, valamint Ézsau nádor és bácsi ispán, Ézsau udvarispán és csanádi ispán, Péter bihari és Hermo szolnoki ispán neveivel együtt szerepel azon az oklevélen, amelyben Imre király Zersowoy pozsonyi várjobbágyot, a Jókai-család ősét, a testvére elleni harcban tanúsított hűségéért megjutalmazta.

1 Azt, hogy Dénes soproni 1 Endre ispánra I. Szentpétery Imre : Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (röviden: Szentpétery) 152., 154., 155., 157., 159. sz., Dénesre a 169. sz. regesztát. — Azért idézzük ezt a művet, mert pusztán itt találhatók kritikailag megrostálva a királyi oklevelek adatai a megfelelő hivatkozásokkal.