Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

az adományt tőlük vagy utódaiktól vissza ne vehessék, amit 1171 -ben III. István is jóváhagyott.

1 Kétségtelen tehát, hogy már a XII-ik században jelentős számú királyi vármegyei nép került a magán földesurak hatalma alá. Ez az egyre erősödő folyamat csaknem mindegyik királyi birtokadományozó oklevélből kimutatható. így például a borsmonostori cisztercita apátság Domonkos bán adománya révén nyert birtokain számos királyi oklevél tiltja meg a soproni ispánoknak a csöbör adó szedését, tehát ebben az esetben is egy királyi jövedelmi forrásnak magánkézbe jutásáról van szó.

2 A királyi várnépek magánföldesúri fennhatóság alá jutása és az ő általuk eddig az ispán kezeihez juttatott adóiknak és szolgáltatásaiknak a magángazdaságok kereteibe való bekapcsolása azt eredményezte, hogy a királyi várnépek, a serviensek sorsa egyre nehezebbre fordult, mert sohasem voltak biztosak afelől, hogy ma vagy holnap nem kell-e szabadságukat egy újonnan megadományozott nagybirtokos kénye-kedvére bízniuk. A bizonytalanságnak ez az országszerte megnyilvánuló érzése a királyi serviensek és a nem nagybirtokosok nemesi osztály jogainak országos biztosításához vezetett. A kisbirtokos nemzetségi tagok elnyomatásukat éppen úgy várhatták az ispáni és egyéb országos méltóságokat elnyerő nagybirtokosoktól és azok nemzetségétől, mint a királyi várnépek. Érdekes bizonysága ennek, hogy a rábaközi nemzetségekhez tartozó besenyő szabadok már 1222-ben, az aranybulla évében, ispánjuk elnyomó törekvései ellen panaszkodnak és sérelmük orvoslását közösen kérik a nádorispántól, ami azután a rábaközi besenyők ősi kiváltságainak írásbafoglalását eredményezte.

3 Nagymértékben előmozdította azonban a megyés ispánoknak a királyi udvarban való csaknem állandó ottartózkodása is a megyei nemesek és a királyi serviensek egymásra találását. A nemesi és várjobbágyi birtokok között felmerülő vitás kérdések elintézésére ilyen esetben vagy a megyés ispánt helyettesítő curiális comeshez, a későbbi alispánhoz fordultak, vagy pedig még inkább a régi nemzetségi jogszokás emlékeinek alapján saját körükből választottak bírákat. Az ilyen bíróválasztást és az ilyen nemesi és serviensi bíráknak ítélkezési 1 Nagy, I. 1-2.. 3-4. lk. 3 Fejér : III. 1. 362. 1. 2 Lásd alább az egyházi viszonyok tárgyalásánál.