Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

magyar részese volt bizonyos mértékben a közhatalomnak. A törzsek és a nemzetségek törvényhozása, hadügye és közigazgatása — ha ugyan szabad ezeket a magasabb fejlődésfokú állapotokra jellemző kifejezéseket ilyen ősi, primitív formákra alkalmaznunk — a törzsfők és a nemzetségfők, vagyis a vérségi kapcsolatokon nyugvó népegységek természetes vezetőinek a kezeiben voltak. A törzsfők és a nemzetségfők hatalmukat és jogukat — eredetileg választott méltóságot viselvén — a nemzetségek tagjainak megbízásából gyakorolták.

1 A nemzetségek tagjainak, a nemeseknek ezt az ősi szokását és jogát Szent István törvényei parancsszóra nem változtathatták meg és valószínű, hogy a nemzetségi tagok egymásközött felmerült ügyeik rendezéséért nem folyamodtak a királyt képviselő ispánhoz, hanem továbbra is a nemzetségi bírák bevonásával intézték el. Azt a kifejezést tehát, hogy a nemzetségi önkormányzat helyébe a királyi közigazgatás lépett, úgy kell értelmeznünk, hogy ez a királyi közigazgatás csak országos viszonylatokban helyettesítette a régi törzsi és nemzetségi közigazgatást. Helyi viszonylatokban azonban a nemzetségi vagy akár nemzetségcsoporti törvénykezés tovább élt. Ennek egyik, éppen talán legfényesebb bizonyítékát a Rábaköz különállásában látjuk. A rábaközi besenyők Szent István korában már csaknem egy évszázad óta laktak szállásaikon. Nemzetségi bíráskodásuk jobban összetarthatta őket, mint a nagyszámú magyar nemzetségeket, amelyek valószínűleg mind hasonló, magyar jogszokásokat követtek. Szokásaikon kívül eleinte külön török nyelvük is megnehezítette a más nemzetségek, nemzetségcsoportok vagy törzsek keretén belül való elhelyezkedésüket, amit azután különleges határőr és előharcos szerepük még csak élesebben határolt el. Ezzel magyarázható az, hogy hazánk területén a nemesi vármegye kialakulása után is, a XIV. században, önálló, nemzetségi alapokra visszamenő bíráskodást és közigazgatást találunk a határőr, előharcos és vendég népeknél. Ezek a népek eredetileg mind idegen eredetűek voltak; Besenyők a rábaköziek, a fehérmegyei besenyők, a szepesi tízlándzsások és hihetőleg a kővárvidékiek. Székelyek az őrségiek, a vágmentiek, az erdélyi székelyek. Németek a szepesi és az erdélyi szászok. De ott vannak a kunok is. 1 Hóman Bálint : A társadalmi osztályok Szent István államában. Békeíiemlékkönyv. Budapest, 1912. 66— 67. lk.