Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

is jól kivehető, hogyan válik a királyi famíliába való fogadás a jus militare adományozásával a nemesítés aktusává.

1 A különösen szembetűnő esetek közé tartoznak azok a főleg XII. századi és XIII. század eleji nemesítések, amelyek «in domo regia» a «kiraly udvaraba» fogadják a kiváltságoltakat. Váczy Péter megállapításai szerint ez a legrégibb nemesítési formula, amelynél még világosan látni a familiáris jelleget. A nemesítés ugyanis — láttuk — együtt járt a királyi famíliába, a királyi udvarba való fogadással. A nemesítés ennek következtében nemcsak mentességet jelent bárminő szolgai állapot alól, hanem a jus militare adományozását is, amely tehát familiáris szolgálatot jelent.

2 Az egész serviensi intézmény mikéntjére, a szimbolikus kifejezések és a valóság sajátságaira és a királyi serviens udvarba, a királyi famíliába való fogadására vet fényt az az 1212-ben kelt roppant becses sopronmegyei vonatkozású oklevél, amely egy «homo libère condicionis», egy szabadsorsú ember különös sorsáról szól.

3 Egy bizonyos — már az ősi birtokeloszlások tárgyalásának során említett — Kaal nevű német ember még Szent István korában, Gizella királyné kíséretében Magyarországba került és Kálón, Sopron vármegyében, letelepedett. Nem lehetett valami előkelő lovag, mert hiszen birtoka csak öt ekényi volt, nem is lehetett nobilis, azaz nemes sem, inkább csak parasztmódra élő közszabad, aki a Vérbulcsu nemzetség ősi, elkobzott birtokainak egyikéhez tartozó földön kapott szálláshelyet. A soproni várjobbágyok II. Géza király idejében, amikor Lőrinc volt a vasvári és egy személy ben a soproni ispán, a birtok akkori gazdáját, Kaal leszármazottját, Alykont kiforgatták vagyonából és azt állították, hogy közülük, az ő soraikból való. Alykon fiai, István cleri

eus és Lampert látván, hogy veszendőbe ment régi szabadságuk, ezért tehát, midőn Imre király és testvére, Endre herceg, a későbbi II. Endre király között pártviszály dult, ahonnan többet várhattak, Endre mellé szegődtek. Birtokuk azonban nem volt és ezért Endre herceg látta el őket mindennel, miként többi magánservienseit is. A két testvér 1 Váczy : Szimbolikus államszemlélet. 81. 1. 2 V. ö. Váczy Péter : A királyi serviensek. i. h. 262.1. és A szimbolikus államszemlélet i. h. 81. 1. 23. jegyzetével. 3 V. ö. Váczy Péter : A királyi serviensek i. h. 286. 1. Sopron vármegye története. 19 289