Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

bizonyos stipendiumot, élveztek, amely pénzből és természeti javakból, élelem, ruházat, fegyver, ló és egyébből állott.

1 A birtokadományozás egészen kivételes volt és akkor is csak az érdemek utólagos jutalmazását, vagy éppen a károk megtérítését jelentette. Az adományt azonban semminemű servitium sem terhelte és éppen úgy szabad és örökletes volt, mint más nemesi birtok. Nem mondható azonban a serviensek fenti szolgálata sem hűbéres szolgálattevésnek. A servienseket a legkülönfélébb szolgálati ágakban látjuk. Vannak közöttük olyanok, akik az úr, a dominus atyafiságához tartoznak, de vannak közöttük kézművesek, gazdasági intézők, udvarnokok, nemesek és parasztok, nagyurak és mindenes szolgák is. Jórészük mint officiális igazgatja a dominus uradalmait, ahol amolyan ispán szerepet töltenek be, bíráskodva uruk népei felett. Mások viszont egészen alacsony sorban tengődő szakácsok, lovászok, tárnokok voltak. Nem tarthatjuk tehát nyugati értelemben vett hűbéres vitézeknek a servienseket.

2 Tanulmányai során Váczy Péter kimutatta, hogy még a XIII. század derekán is ismerte a köztudat a nobilis, azaz a nemes és serviens regis, azaz a király szolgája közötti különbséget. Bizonyos tehát, hogy a királyi serviensek eredetüket tekintve, nem azonosíthatók a nemesekkel.

3 A ránkmaradt sopronmegyei adatok is úgy tüntetik fel a királyi servienseket, mint a királynak bizonyos elkülönült, szolgálatokat teljesítő népeit. Erre nézve igen jellemző az az oklevél, amelyben 1229-ben Béla ifjabb király a birtokvizsgálatok idején Botus fiát, Pansât, Baran, ma Kis- és Nagy-Barom közelében lévő, több adománybirtokukban megerősítette. Az oklevél szerint «metae autem dictarum villarum Boron tenent metas sum eadem villa Boron, scilicet cum servientibus regis . . .»,

4 vagyis a Baran faluban lévő birtokok az ugyancsak Baran faluban lévő királyi serviensi földekkel 1 Váczy Péter: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Századok* 1928. Kny. 37-38. lk. 2 Szekfü Gyula : Serviensek és familiárisok, 1912. 20., 24. lk. — Váczy Péter : A szimbolikus államszemlélet. 11 — 12. lk. 3 Váczy Péter : A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Századok, 1928. 249- 250. lk. 4 Fejér, III. 2. 195. 1.