Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nak a béke megszegésében, habár a közvetlen tettesek az ellenkezőt állították.

1 A fontos határvár visszafoglalása után a magyar király mintegy 70.000 főnyi sereget gyűjtött, hadat üzent Henrik hercegnek és szeptember 11 -én átkelt a Lajtán. Henrik herceg hadaival, az osztrák védelmi vonalként tekinthető Fischa mellett állott. Kiküldött kémjei és előőrsei szolgálatukat nagyon felületesen végezték, úgyhogy az osztrákoknak sejtelmük sem volt a magyarok közeledéséről. Sőt, egyesek a felgyújtott házak felszálló füstjéből azt következtették, hogy a magyarok visszavonulásukat megkezdve, táborukat gyújtották fel. A vitéz, de nagyon is tüzes herceg, hogy a visszavonulónak vélt magyar sereggel még találkozhasson, anélkül, hogy seregét csatarendbe állította volna, előre rontott, övéi egyes bomlott csapatokban követték. Egyszerre csak ráakadtak nem a futó, hanem az előnyomuló ellen-, ségre. A könnyű ijjászokat, akik a magyar sereg mindkét szárnyát megelőzték, az osztrákok megrohanták és majdnem teljesen felkoncolták. Ezek mögött azonban a magyar derékhadra bukkantak, amely Belus nádornak, a király anyai nagybátyjának vezérlete alatt állott, továbbá a 12.000 lovasból álló tartalékra a király személyes vezérlete alatt, akit a csata előtt öveztek fel a karddal. A németek oly hősiesen harcoltak, hogy a csata kimenetele sokáig kétes volt. Végre utóhaduk futásnak eredt, amit a herceg az iszonyú fölvert porban nem vett észre és egyszerre csak minden oldalról ellenségtől látta magát körülvéve. Bátor karjával utat tört és üldözve az őt a Fischáig követő magyaroktól, megmenekült. Henrik herceg bajor és osztrák hadaival maga állta a harcot, mert a császár és cseh hűbérese Lengyelországban voltak elfoglalva. Ez a Lajta-menti Bruck közelében vívott harc a magyarok győzelmével végződött, ami magával hozta az osztrákok és a bajorok katonai tekintélyének elvesztését. A német sereg szétszórva menekült a Fischa mögé, vezére pedig meg sem állt a kis Bécs városáig, amely ezidőben kezd az 1156-ban hercegség rangjára emelt osztrák tartományban nagyobb szerepet játszani. A magyar udvarban tartottak III. Konrád hasonló hadjáratától 1 Huber i. m. I. 221., 228-229., 280. lk. — Paultr i. m. I. 230.1. — Hómon i. m. I. 369. 1.