Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

között, kanyargó folyóvizek partján épült. Védelmük azonos rendszer szerint folyt. Ahogy Mosonnál láttuk, a támadás és védelem módját a kereszteshadjáratok idejében, ugyanazt láthattuk volna többízben Kapuvárnál is, — ha erről is oly részletesek lennének egykorú forrásaink. Kétségtelen azonban, hogy míg Mosont az ellenséges had körülfogta, a soproni végek harcosai saját vidéküket őrizve készültségben álltak és az is igen valószínű, hogy nem egy csapatuk talán magában a mosoni várban teljesített szolgálatot, vagy legalább is nyugtalanította a körülzáró ellenséget. A soproni védelmi szervezet ekkor már ismét teljesen magyar kézben volt. A kettős védelmi zóna ismét kész volt megtenni a maga rendeltetését. Erre vet világot Kálmán király és Bouillon Gottfrid levélváltása. A Mosón alól véres fejjel menekülő gyülevész had töredékei ugyanis útközben találkoztak a közel 70.000 gyalogost és 10.000 lovast számláló, csaknem teljesen franciákból álló igazi, rendes, fegyelmezett keresztes sereggel, amelynek vezére a későbbi jeruzsálemi király, Bouillon Gottfrid lotharingiai herceg volt. A sereg szeptember 20-án érkezett a Lajtához és a menekülők híradásai következtében, a ma már ismeretlen Tollenburg alatt megállapodott. Nem látták tisztán, hogy mi okozta a keresztesek és a magyarok között a harcot, de belátták, hogy nem lehet céljuk és módjukban sincs, hogy Magyarországon keresztül erőszakkal nyissanak maguknak utat. Gottfrid befolyására elhatározták, hogy alkuval kísérelnek meg maguknak utat nyitni. Kálmán király Gottfrid követét Pannonhalmán fogadta és a főemberekkel való hosszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy Kálmán és Gottfrid személyesen fognak találkozni. Gottfrid kész volt a találkozásra. A Lajta vizéhez — a soproni országhatáron — Kálmán is, Gottfrid is 300 vitéz kíséretében érkezett. Kíséretük visszamaradt és csak néhányad magukkal ők ketten jöttek össze a lajtai átkelőhely közepén. Kálmán a személyes találkozás alkalmával látta, hogy Gottfrid nem az eddigi kalandor keresztesek közé tartozik és ezért a további tárgyalások lebonyolítására meghívta magához Sopron várába. Ezalatt a két sereg a Fertő-partján táborozott. Sopron várának főrésze akkor valószínűleg vagy a Szent Mihály