Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A két ellenséges sereg Ménfőnél találkozott. Kemény harcot vívtak, de Aba seregében is számosan voltak Péter hívei, akik a csata hevében megfutamodtak és zavart idézve elő az egész magyar hadrendet magukkal sodorták. A németek sokáig üldözték a futamodókat, akik közül számosan a vizekben lelték halálukat. Maga Aba Sámuel is elpusztult. Henrik és Péter diadalmasan vonult be Székesfehérvárra, ahol Nagyboldogasszony napján III. Henrik átadta új hűbéresének, Péternek, a magyar királyságot.

1 A kiengesztelődés hangulatának ünnepies percei azonban gyorsan tovaszálltak. Henrik visszatért és Aba vére nem tudta lemosni a két nép lelki alkatáról a természetadta ellentéteket. A magyar királyság nem sokáig volt a német birodalom kiegészítő része, mert Péter hűbéri esküjével, királyi méltóságának lealacsonyításával, országa függetlenségének feláldozásával minden igaz magyart maga ellen lázított. Az ország függetlenségének helyreállítására szövetkezett urak a száműzött Árpádházi hercegek visszahívásával oldották meg a kérdést.

2 Péter király ügyét veszve látva, császári pártfogójához akart menekülni, de a nyugati határon felkelő csapatok elvágták Németországba vivő útját. Mosonyból, mint az űzött vad visszafordult Székesfehérvár felé, de annak közelében, a mai Zámoly faluban hősi védekezés után elfogták. A megvakított király súlyos sebeibe csakhamar bele is halt. I. Endre király követei 1047 nyarán megjelentek Speyerben, akkor hatalma delelőjén álló III. Henrik császárnál és királyi méltósága elismerése és a béke helyreállítása fejében hódolatát jelentette be. I. Endre hűbérajánlatának őszinteségéhez sok szó fér, de főleg, mert Péter elűzésével és megvakításával a császárt saját személyében érte súlyos sértés, III. Henrik bosszúra gondolt. A németországi zavarok azonban majdnem háromévig késleltették a támadást

3 és ezért, Endre békés szándékáról meggyőződve, csak a határvidék kellő védelméről gondoskodott egyelőre és Karinthia hercegévé a sváb Welf grófot (1047-1055) nevezte ki. 1 Hóman i. m. I. 255. 1. — Pauler i. m. I. 86- 89. lk. 2 Hóman i. m. I. 256-257. lk. 3 Pauler i. m. I. 98. 1. — Hóman i. m. I. 262-263. lk.