Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a XI. század vége óta használt mega civitatis, azaz a vár megyéje, a vár határa kifejezés is.

1 A területi határt teljes pontossággal tehát nem határozták meg, de ez nem is volt meghatározható egy főleg pásztorgazdálkodást űző, téli-nyári szállásait váltogató népesség mellett. Ebben az időben tehát tulajdonképpen nem is a terület, hanem az ember, a nemzetség vagy törzstöredék tartozott egy-egy megye, azaz várispán fennhatósága alá. Az természetes, hogy ezek a népek a királyi vár közelében letelepült emberek sorából kerültek ki. Ugyanígy azonban az is természetes, hogy idővel a szállások váltogatásával és új területek birtokbavételével az egyes királyi várak népei eredeti szállásaiktól messze elköltöztek, vagy öröklés esetén távoli birtokot — esetleg egy-két megyényire is — szereztek. A várnépek nemzetségeinek ilyetén költözése természetszerűleg a megyehatárok eltolódását is eredményezte, úgyhogy amikor azok megrögzítésére sor került, azok már egész más területeket is magukba foglaltak, mint eredetileg, népeik ősi elhelyezkedése korában.

2 Sopron vármegye területén későbbi vándorlásra, illetve későbbi telepítésre visszavezethető, lakatlan területeken terjeszkedő megyealakulás nem mutatható ki, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy megyénk csaknem egész területét már a X. században birtokába 1 Hórnan Bálint: Magyar Történet, I. 221. 1. 2 A megyehatárok ilyen eltolódását már régóta ismerjük és leginkább Heves, Borsod, Gömör, Abaúj, Sáros és legújabban Szepes megye területén vették egyes kutatók vizsgálat alá. Az itteni északibb fekvésű birtokba nem vett területek betelepítése a határszéli várispánságok területéről történt. Az abaúji várispánság, a hevesi, régebben újvárinak nevezett várispánság területéből szakadt le, annak északkeletre való terjeszkedésekor. Az abaúji várispánság tovább terjeszkedésekor, annak északibb felső részein, a mai Sáros megye alakult ki és elszakadva Abaújtól, önálló várispánsággá fejlődött. Ugyanilyen folyamat állapítható meg a túróci várispánság kialakulásánál is, amely a zólyomi királyi uradalom területéről szakadt le, illetve onnan népesült be, hogy attól elválva önálló megyévé fejlődjék. Ez a folyamat ismétlődött meg a Szepesség benépesülésénél is, ahol azonban — mint Fekete Nagy Antal kimutatta — a betelepülés nem egy, hanem két irányból történt. A Szepességnek az egyik, a Hernád vonala menti részét a Gömör vármegye felső részéről feltelepített — Fekete Nagy szerint kabar, szerintünk besenyő és kabar eredetű — határőrök, az úgynevezett Gömör-őrök, a másik részt pedig a tornai várispánság területéről származó németek és kabar eredetű magyarok szállták meg. — Fekete Nagy Antal : A Szepesség kialakulása. Budapest, 1935. 45- 46. lk.