Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Magyar és kabar személynévi eredetű nevek: Arad Szabolcs Bars Szolnok Békés Tolna Borsod Torda Csanád Torontál Doboka Valkó Heves Zaránd Keve Pilis Lengyel személynévi eredetű: Veszprém Magyar köznévi eredetű nevek: Fehérvár (erdélyi is) Győr Somogyvár Üjvár Vasvár Egyéb : Kolos Marosvár Német személynévi eredetű: Hont és esetleg Locsmánd. A fenti összeállítás keretén belül szlovén (pannónszláv), bolgárszláv, avar, besenyő és magyar, tehát hazai eredetű nevek mellett csak két idegen származású, egy lengyel és egy német eredetű nevet találunk. Vagyis a huszonhárom személynévi eredetű megyénk neve közül huszonegy magyar, kabar és besenyő eredetű és csak egy német és egy lengyel eredetű. Ha tehát Szent István tényleg olyan nagymértékben alkalmazott volna németeket a királyi vármegyék szervezésénél és igazgatásánál, akkor kétségtelen, hogy ezeknek a német ispánoknak a neve maradt volna fenn megyenév alakjában — mint Hont és esetleg Locsmán(d) esetében — nem pedig a magyar és a besenyő ispánok nevei. Tagányi másik érvét a polgár szó német eredetéből kovácsolta. Nem lesz érdektelen, ha Tagányi Károly általánosan elfogadott és a modern külföldi irodalomban is elterjedt, sőt a nyelvészeti szakkörök által is hirdetett érveit tüzetesebb vizsgálat alá vesszük. Tagányi felfogása ellen elsősorban Karácsonyi János harcolt, aki a szó pannónszláv — tehát hazai — eredetét vitatta. Karácsonyi János szerint

1 nagyon tetszetős Tagányi Károlynak az a véleménye, hogy Szent István uradalmainak középpontjává egyegy burg-ot tett s az ahhoz csatolt, bárhol lakó embereket nevezték burgaere-knek, azaz purgaroknak, amiből azután a polgár szavunk 1 Karácsonyi János : Polgár. Magyar Nyelv, 1909. 17—18. lk. Sopron vármegye története. 15 225