Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
területnek a mai Hont vármegyének lett az első ispánja. A példán kívül, már maguk a józan ész követelményei is azt mutatják, hogy a többi megyék vezetőinek, ispánjainak is a királyhoz hűséges urak köréből kellett kikerülniük. Nagyon jól látjuk ezt a lázadó Ajtonyt legyőző Csanád vezér esetében, akit azután királyi rokona, hiszen Csanád Doboka fia volt, a legyőzött nagyúr birtokainak egyrészéből alakított megyének, Csanád megyéjének, ispánjává tett. De ott találjuk a szent király várispánjai között a Csanád-, Szolnok-, Hontnemzetségek ősein kívül a később Sopronban is birtokos Ják-, Csák-, Aba- és Bors- vagy Miskolc-nemzetségek őseit is, amely utóbbi három nemzetség szintén kétségtelenül a királyi család rokona volt. 1 Az ispáni tisztség éppen úgy, mint az adománybirtok, nagy vonzóerővel bírt a nemzetségi értelemben vett nemesi társadalom tagjaira. A tisztségviselés, éppen úgy, mint az adományozás rendszerével meghonosodott személyi birtoklás utat nyitott az egyéni érvényesülésnek. Ezért mind többen léptek a király szolgálatába és ezeknek a tisztséget viselő nemzetségi tagoknak révén szoros személyi kapcsolatok keletkeztek a király és a nemesi társadalom között. Ezzel magyarázható, hogy Szent Istvánnak a törzsi kereteket szétromboló megyerendszere az ország vezető, honfoglaló ősöktől származó nemzetségeinek sorában nem talált heves ellenzésre és csak az egyes kimagasló törzsfőnökök vagy fejedelmi méltóságra törő, meghajolni nem tudó egyéniségek, az Ajtonyok és a pogányságukhoz ragaszkodó Koppányok, Vaták és besenyő Thonuzobák, szálltak szembe a király hatalmával. Annak magyarázatát pedig, hogy a mesterségesen is szított nemzeti ellenállás a keresztény királyságot intézményeivel és vallásával egyetemben nem söpörte el, a kialakuló személyi érdekkapcsolatokon kívül, Szent István törvényhozásának bölcsességében találhatjuk meg. Az új törvényeknek nem a régi társadalmi és gazdasági szervezet és jogrend megváltoztatása és újjal helyettesítése, hanem csak az azok mellett kialakult új, királyi, társadalmi és gazdasági szervezet jogviszonyainak, a keresztény királyság jogrendjének szabályozása volt a céljuk. 2 1 Hóman Bálint: Magyar Történet, I. 183., 235. lk. 2 V. ö. a Szent István emlékkönyvben lévő tanulmányommal. — Továbbá Hóman Bálint : Magyar Történet, I. 234— 235. lk.
