Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

földre került keresztény foglyoknak is, akik közül Pilgrim passaui püspök papjai a lechmezei csata után húsz esztendővel is igen sokat találtak hazánkban. Hitükhöz való erős ragaszkodásuk nem maradhatott minden hatás nélkül pogány uraik lelkére. Magyarország területére egyidőben kétfelől, nyugatról és délkeletről indult el a kereszténység. Kezdetben a keleti görög egyház térítései jártak több sikerrel. Röviddel Bulcsú után az erdélyi Gyula vette fel Bizáncban a kereszténységet és saját törzsének — a nyéknek — földjén görög papok segítségével népét is térítgette. Félszázaddal később az ő országrészében tűnik fel Ajtony, a marosvári fejedelem, aki tartományában keresztény papokat és szerzeteseket tartott és velük térítette, tanította népét. Ajtony, Gyula ivadék, vagy a Gyulák közeli rokona volt és leányágról Szent István királyunk volt a rokona, aki az országtól és a nyugati egyháztól való elszakadási törekvéseit fegyverrel verte le.

1 Magyarországon tehát a X. század második felében a kereszténység már részben meghonosodott vallás volt és kialakult a nyugathoz vagy kelethez való csatlakozás problémája. A kérdést lényegileg Szent István oldotta meg, amikor népét Rómához vezette és az önálló magyar nyugati, római katolikus Egyház alapjait lerakta. Ezzel bezárult kelet felé a kapu, de bezárult nyugat felé is olyan értelemben, hogy Magyarország egyházilag egy német érsekség fennhatósága alá kerüljön. Ez utóbbit főleg Pilgrim passaui püspök óhajtotta volna, aki 973-tól kezdve, Géza fejedelem támogatásával, szép sikerrel térítette a dunántúli magyarságot. Hihetőleg — néhány szórványos esettől eltekintve — az ő papjai voltak a soproni végek első lelkipásztorai. Pilgrim passaui püspök papjai térítgetéseinek emlékét őrizték meg a Lajtapordány közelében lévő dombon valószínűleg avarkori keresztény templom helyén, a passaui egyház védőszentjének, Szent István vértanúnak tiszteletére emelt, eredetileg román stílű templom romjai.

2 Pilgrimet azonban főleg világias érdekek vezették és térítési céljai között elsősorban egyházmegyéjének kiterjesztése, jövedelmének gyarapítása és önmagának fényben és méltóságban való emel1 V. ö. : A törzsfői hatalom elsorvadásáról, a központi fejedelmi hatalom megszilárdulásáról és a pogány lázadásokról írt tanulmányommal az Akadémia Szent István-emlékkönyvében. 2 Thirring Gusztáv ; A Felső-Dunántúl. 192. 1.