Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

parasztbirtokkal, úgynevezett mansióval felérő erdőterületet adományozott. Ugyanebben az évben a Bécsi-erdő keleti lejtőin, a Triesting és a Száraz-Liesing-folyók között elterülő egész vidéket maga Henrik őrgróf kérte adományul a német királytól. Ezen a tizennyolc négyzetmérföldnyi területen emelkedett később Baden és Mödling városa és beljebb a hegységben a heiligenkreutzi apátság. Ehhez a nagy területhez a király még húsz birtokot csatolt a Dunától északra, amelyeket az őrgróf, az oklevél jellemző kifejezése szerint, a Kamp és a Morva-folyók között tetszése szerint választhatott magának. Ez a tény már maga is elegendő a soproni német «őslakosság» feltételezésének megdöntésére. 101 l-ben az alsó-altaichi monostor is kapott terjedelmes birtokokat a Kamp-folyó és Stockerau között. De ez a vidék is bizonytalan, kilátástalan föld volt és a béke éveinek ellenére is örökös rettegésben éltek a gyarmatosok — akárcsak Amerikában a XVII. és XVIII. században. Minden idegen gyanús volt. Egy Cholomannus nevű skót zarándokot, aki ez időtájt Jeruzsálembe akart utazni, Stockeraunál elfogták és megkínozták a német lakosok, mert azt hitték, hogy a magyarok kéme és így akarták vallomásra bírni. Ügylátszik, szegény Cholomannus kérdéseikre adott válaszával nem voltak megelégedve és gyanújuk nem oszlott el, mert az ártatlant fölakasztották. Holttestét azután Henrik őrgróf, mikor az eset tudomására jutott, nagy megtiszteltetésben részesítette és székhelyére, Melkbe vitette. Adalbert őrgróf uralkodásának (1018—1055) első évtizedeiben a gyarmatosítások következtében a keleti határgrófság határa már majdnem elérte a Lajtát, sőt néhol már a Morva vizéig terjedt. 1020-ban Henrik császár a Tegernseei kolostornak a Triesting és Piesting-folyók között, tehát az őrgróf birtokaitól délre birtokokat adományozott. Ezektől keletre pedig, a Waller-tó kiömlésénél a salzburgi püspök kapott hat telket. A Freising melletti Weihenstephani kolostor 1021-ben a Duna északi partján, Ort-tól fölfelé, Gross-Enzersdorf tájáig kapott birtokot ugyanattól a császártól. Ettől keletre pedig 1025-ben II. Konrád császártól Arnold formbachi és neuburgi gróf és fiai ötven nagymansiójú birtokot kapnak a Morvamezőn, az Eckartsau melletti Pframától egész a Morváig.

1 1 Huber i. m. I. 161-164. lk.